Összetartozó háznép

A régmúlt
Visky Károly néprajzkutató szerint a székely festékes eredete a legrégebbi időkbe nyúlik vissza. A sző, fon, vászon, gyolcs szavak az ugor együttélés korára utalnak, a szőnyeg minden jómódú, állattenyésztő, sátorozó nép bútordarabja volt. XVII-XVIII. századi erdélyi írásokból, családi hagyatéki leltárakból kiderül, hogy a kilim néven is említett festékes nemcsak ismert és használt volt egész Erdély területén, hanem a vagyoni helyzet mértékeként is szolgált. A leány hozományában mindig szerepelt egy-két festékes. A székely asszony csak azután fogott egy-két festékes elkészítéséhez, miután háza népét ellátta minden fontos vászon-, gyolcs- és gyapjúszőttessel.
A festékesek alapanyagaként a sodrott kender (felvető fonalként) és a birkagyapjú (bevető fonalként) szolgált. A szövés évezredek óta ismert technika, s bár a szövés alapornamensei minden népművészetben megtalálhatók, a felismerhető sajátosságok az ornamensek megfogalmazásában, kompozíciós elrendezésében és a színhasználatban mutatkoznak meg.
Az alapmotívumok az igen régi eredetükből fakadó kezdeti naturális megfelelés céljából készült változatok után elnyerték leegyszerűsített, stilizált formájukat.
A motívum nem önálló mintázat, igazodnia kell a szőnyegkompozíció rendjéhez. A szigorú kompozíciós renden belül amúgy az alkotó dönti el, mit hangsúlyoz: színt, ritmusrendet, hangulatot.

A közelmúlt
A Rábaközben a kender- és lenszövésnek volt inkább hagyománya. A nyolcvanas évek elején Süle Józsefné vezetésével stúdiómunka keretében kezdődött el a gyapjúszövés Sopronban. Erdély minden értelemben vett elszigeteltsége a népművészeti hagyományok eredeti formájukban való megőrzésének inkább kedvezett. Valószínű, hogy az erdélyi gyapjúszövés felé a figyelmet az értékmentés mellett különleges dekoratív jellege irányította. Nyaranta neves előadók - Andrásfalvy Bertalan néprajztudós, Bakay Erzsébet textilművész, az Iparművészeti Főiskola docense - tartottak előadást a soproni hallgatóknak. 1985-től szakköri formában folyt már a munka. Az első szakkörvezetők Horváth Zsuzsanna és dr. Szomjas Gusztávné voltak. 1990-től Szőke Ernőné vette át a szakkör vezetését. 1997-ben gazdag tapasztalatait, a felhasznált minták leírását, fényképeit, a módszertani leírást az eredeti minták megőrzése, "a tiszta forrásból merítés" céljából adta át önzetlenül utódjának, Roskó Máriának. A gyapjúszövők 1991-től sorozatos kiállítások alkalmával mutatták be munkáikat Sopronban, Fertődön, Fertőszentmiklóson, Kapuváron, Mosonmagyaróváron, Győrben, Budapesten, Békéscsabán, Szekszárdon. Vannak alkotók, akik Szlovákiában és Ausztriában is bemutatkoztak. A szakkör tagjai önképzéssel és továbbképzéssel tanulmányutakon, konferenciákon folyamatosan fejlesztik szakmai tudásukat.

A jelen
Jelenleg huszonnyolc tagja van a Roskó Mária vezette szakkörnek
Három csoportban folyik a szövés. A kezdők kilencen vannak, az erdélyi festékes mintákat tanulók létszáma nyolc. Haladóknak számítanak a minták alapján egyéni tervezéssel dolgozók - ők tizenegyen vannak. A résztvevők zöme pedagógus, vagy iskolai alkalmazásban van-volt. Sok pedagógus az itt tanult alapfogásokat az óvodákban, iskolákban továbbadja a gyerekeknek.
Roskó Mária szakkörvezető szerint más jellegű kézimunkáktól a szövés abban különbözik, hogy a munkadarab gyorsabban nő, látványosabb; és az alkotó egyéni elképzeléseit jobban meg tudja valósítani. A gyapjúszövők hetente kétszer - kedden és csütörtökön - tartanak foglalkozásokat a soproni Pedagógusok Művelődési Házában, ahol fűtött, világított helyet, működésükhöz szükséges eszközöket és a fonalak beszerzéséhez még némi segítséget is kapnak. Annak ellenére, hogy a művelődési ház igazgatója, Tillné Schmidt Edit messzemenően támogatja a kör tevékenységét, egyre nagyobb gondot jelent a szövéshez szükséges megfelelő fonal és felvető beszerzése. Munkáikkal igyekeznek egyrészt az eredeti festékesek mintáinak fennmaradását biztosítani - Visky Károly 1926- ban kiadott mintakönyve alapján -, másrészt az eredeti mintaelemeket dolgozzák fel saját tervezésű darabokban. A teljesen kötetlen szakköri foglalkozások alatt igazi oldott hangulatú társasági élet folyik, szoros baráti kapcsolatok alakulnak itt ki. Egyébként is mindenki annyit sző, amennyihez ideje és kedve van. Az eredeti székely festékeseket ma is rangosnak és mívesnek tartják. A manapság készítettek - a hagyományokat követve -, azonban a megváltozott életformának és lakásviszonyoknak megfelelően újrafogalmazva töltik be régi funkciójukat.
szöveg és fotó Tóth Éva