Ki tudja, melyik a legnehezeb időszak?

A Soproni Katolikus Konvent 375 éves története a millennium alkalmából az Uniinvest Mérnöki Iroda, Steiger kőfaragó és Sopron Város Önkormányzata segítségével látott napvilágot. A munka alapját Bán János kéziratos munkája jelentette, melyhez további fejezeteket fűztek Dr. Dívós Lajos, Dr. Házi Jenő, Dr. Hetény János és Dr. Kovács József László (aki a kötetet szerkesztette és a Konvent történetét kiegészítette).
A könyv szövegét Sarkady Sándor gondozta, a képeket, reprodukciókat Lobenwein Tamás készítette, az előkészítés Árendás György munkája.
A puritán, de igényes kivitelezés, szép nyomás, olvashatóság és helyesírás a Hillebrand Nyomda Kft munkáját dicséri.
A könyvhöz előszót Dr. Pápai Lajos püspök írt. Szép szavai mellett nehéz elmenni megjegyzés nélkül. Itt a feladat korántsem az volt, hogy - a sokak mellett - méltatlanul félreálított Bán Jánosnak elégtételt szolgáltasson, hanem egy olyan egyedi kezdeményezés történetét írja meg a szerzők együttese (sok tompítás és él elvétele mellett), mely a klerikusok és laikusok példaértékű együttműködésének - jelenleg is - működőképes példája, az egyház hivatalos, centralizáló szándéka mellett is.
Történetisége hozzátartozik Sopron történelméhez, annak minden viharával, feszültségével együtt. A céhek történetével kezdődő és az idő előrehaladtával egyre kevésbé megítélhető események leírása arányosan rövidül, noha jelentőségük nem csökken. Így válik tudatosan röviddé a meghurcoltatás időszaka, hogy az utolsó tíz év nyúlfarknyi leírásával egészüljön ki a Konvent történetét feldolgozó könyv.
Az én korosztályomnak és a hozzám hasonló oktatási szemléletben részesültek számára, akik a "házi kiadást" nem olvasták, bőven tartalmaz történeti meglepetéseket is a könyv, de példaértékű leírása egy olyan közösség keletkezésének és fejlődésének, mely bizonyos elveket együttesen vallott és vall ma is.
A könyv a Konvent jelenlegi elnökének szavaival zárul. A hét végén, amikor az ünnepelt 375 éves lesz, és ünnepi szentmisével, Ünnepi Gyűléssel, agapéval emlékezik meg e hosszú és eredményes időről, nem tudom, hogy élőszóban el fog-e hangzani az a bocsánatkérés, mely ebben a zárszóban megtalálható. A cuius regio, eius religio elve alapján működő városi vezetések ideje sok és kölcsönös igazságtalanság története. A protestánsokkal való kölcsönös kiengesztelődésre való felhívás így érvényes mindazok számára, akik ezt a hírt olvassák, akik esetleg történeti munkaként veszik meg a könyvet, és azoknak is, akik bármilyen módon nem tudnak részt venni ezen a közös ünnepen.
A hűséges őrzőknek szól a zárószó, akik minden múltbeli és jelenbeli cselvetés ellen megtalálták az elveknek megfelelő utat, és az út tanulsága az, hogy ez a közösség a helyes magatartás egy olyan környezetben, ahol külső vagy belső ellenség elől kell megvédeni azt és azokkal, akikkel és amit fontosnak gondolunk.
- DI -