a közönség szintén soproni és nem (csak) a szakma szempontjai szerint ítél
a közönség szintén soproni és nem (csak)
a szakma szempontjai szerint ítél
XV. Soproni Őszi Tárlat
Október 9-én a Festőteremben - Bircher Erzsébet múzeumigazgató
szavaival - megnyitotta kapuit a XV. Soproni Őszi Tárlat.
A kiállító művészek
egyetlen közös vonása, az hogy - valamilyen módon - mind Sopronhoz
kötődnek. Az ő szemszögükből szemlélve az eseményt kétségtelen, hogy
rangot jelent a kétévente egyszer megrendezendő tárlaton kiállítóként
jelen lenni. A soproni jelző ez esetben - a meghívottak névsora
tanúsága szerint - a Sopronból elszármazott vagy akár az egykor
tanulmányaik által Sopronhoz kötődő művészeket egyaránt megilleti.
Így a tárlaton Asszúpataki Hasznos László, Barka Ferenc, dr.
Benkő Ferenc, D. Hoffer Erzsébet,
Dakó Judit, Eva Triller-Wiegisser, Fejér Zoltán, Gáspárdy Tibor, Giczy
János, Grabner József, Gyimóthy
Zsuzsa, Gyulai Líviusz, Hertay Mária, Horváth Endre, Kelemen Tibor,
Kótai József, Kovács Gombos Gábor,
Kovács György, Kutas László, Magyar Mónika, Magyarné Derszib Eti, Pál
György, Preiner Zoltán, Richly
Zsolt, Rozmán Zoltán, Simon Ferenc, Soproni Somlai Attila, Sulyok
Gabriella, Sz. Egyed Emma, Szabó
Béla, Szényi Zoltán, Szepes Péter, Szőcs Géza, Szücs Szabó Sándor,
Török Bernadett, Tranta Julianna,
Újvári Gábor művei láthatók.
Ilyen rangú eseményen az csak természetes, hogy mindenki -
tudatosan vagy sem - ars poetica-ját leginkább
hordozó alkotásaival képviselteti magát. Az első látásra igen
heterogén technikai, formai és tartalmi
sokszínűségből a kellően határozott és kiforrott (művész)egyéniségek
kitűnnek. A művésztársadalomnak
ilyen jellegű "együtt mutatkozása" önként kínálja fel az
összehasonlítás eredményezte rangsorolást.
A szakma
véleménye érvényesült a képek zsűrizése során. - Kiss György
Munkácsy-díjas szobrászművész, dr. Pogány Gábor művészettörténész,
Rátkai György grafikusművész, Szentgyörgyi József Munkácsy-díjas
festőművész jól végezte a dolgát - mondja a tárlat rendezője, Askercz
Éva művészettörténész. Ezt a tárlatot szerinte az különbözteti
meg leginkább az előzőektől, hogy idén az
alkotások között nagyobb számban jelennek meg olyanok, amelyek
"modernnek" tekinthetők, abban az értelemben, hogy a jól ismert
soproni utcarészletek, vagy csendéletek ábrázolása helyett
gondolatokat fogalmaznak meg; gondolatokat, amelyek mögött ott van
maga az ember.
Az eddigi tárlatok közös vonását abban határozza meg, hogy ezeken
mindig kiváló alkalom nyílott a professzionális és a "vasárnapi"
festők közös megjelenésére, a soproni művészetkedvelő közönség előtti
bemutatkozásra.
A közönség
tobzódik a látványban és abban a - valós vagy vélt - tudatban,
hogy a soproni művészek színe-java mind őérte,
egy helyen van. A tudat, hogy egy szakmai zsűri által kiállításra
alkalmasnak találtatott műveket lát, valamilyen
támpontot ad ugyan a művek és alkotóik megítéléséhez, azonban a
közönség, aki többnyire - akárcsak a
művészek - szintén soproni, nem (csak) a szakma szempontjai szerint
ítél. A művész szerencséjére vagy
szerencsétlenségére a legtöbb esetben a közönség véleménye - bárminemű
szándékból vagy irányból - a
legkevésbé sem befolyásolható.
A látogató legfeljebb elcsodálkozik egy-egy újszerűnek vagy
szokatlannak tartott megoldáson, értékeli az
eredetit, a középszerű előtt pedig továbbmegy, majd elégedetten
állapítja meg - nagyon is elfogultan, vagy
éppen előítéletekkel telve, - hogy az igazán jó soproni művész mégis
csak az, akit ő eddig is annak tartott.
Lehet-e egyáltalán úgy sikeres kiállítást rendezni, hogy a
megmutat(koz)ás jellegében a művész
megnyilvánulása, a szakmai megítélés és a közönség igényének
kielégítése megfelelő arányban jelentkezzék?
Úgy is kérdezhetnénk, hogy e felsorolt három szempont között kinek
melyik a legfontosabb?
Mert mi a tárlat célja, kiért van a tárlat? A kiállítókért, az
ítészekért, a látogatókért-e? Több válasz-kombináció is
lehetséges. A jó az lenne, ha a Soproni Őszi Tárlatot mindenki
magáénak gondolhatná, hiszen végsősoron az
Őszi Tárlat Soproné.
A XV. Soproni Őszi Tárlat november 6-ig tekinthető meg a
Festőteremben naponta 10 és 18 óra között.
szöveg és fotó - Tóth
Éva -
1999. október 10., vasárnap 00:00
|