Eperjes Károly beszélt a "szívről" a szívbetegeknek

Orvos létemre akkor hallottam először a Magyar Szív Egyesületről, amikor főszerkesztőnk a maga szelíd módján (Na de kérem! Én és a "szelídség"...?! A főszerk.) elénk ömlesztette a plusz rendezvények sorát, amelyből önként választva zsúfolhattuk tovább pénteki, június 12-i házi menetrendünket.
A Soproni Egyetem régi kollégiumának földszinti társalgójában gyűltek össze nagy számban az egyesület tagjai, akik infarktuson, műtéten estek át, szív és érrendszeri betegségben szenvedtek vagy szenvednek, hogy egy igazi társadalmi, civil szervezet szervezésében vegyenek részt Eperjes Károly délutánján, ahol ők, a betegek kérdezhettek és a méltán híres színművész válaszolt.
A rendezvény háziasszonya dr. Láng Zsuzsanna belgyógyász szakorvos, háziorvos, az egyetemisták és egyetemi alkalmazottak nagyra becsült doktor nénije - aki mint kiderült, egészen közeli kapcsolatban van kiváló hegykői származású színművészünkkel - vezette be néhány szóval a délutánt.

Eperjes Károly ("Szamóca") gyermekével a hegykői strandon (korábbi felvétel)

Lepusztult egészségű emberek egy lepusztult társalgóban. Mindkettő a kor terméke, mely nem óvta meg e nemzedéket attól, hogy a legpusztítóbb halálokként és rokkantságot eredményező állapotként vezesse betegségük a morbiditási-mortalitási listát. Mindemellett a diktált életmód folyományaként, prédaként vetette az emberek sokaságát a "divatbetegség" pusztító ölelésébe. De ezé a koré az a nemzedék is, mely a magyar értelmiség zsengéjeként pusztította le az épületet a falaktól a padozatig, a székektől a világításig, melyben lakott és lakik, ahol találkoztunk. Most éppen "akklimatizálódik", hogy minden, a közösség által használt épületre általános "használati utasítást" szerezzen. Szimbolikus és furcsa találkozás, megdöbbentő önmagában is.
Hogyan kerül ide egy színész, aki szervi szívbetegségben - mint maga is bevallotta - nem szenved? Első nekifutásra arra gondoltam, talán vannak olyan, minden betegségre érvényes szabályok, melyeket meg lehet akkor is alkotni, ha valaki egyáltalán a magyar egészségügy "karmaiba" kerül. S noha volt szó betegségről és orvosokról, mégis mást kaptunk.
Egy kérdést, amire az ember felelt egy színész előadói képességével, az eszközzel, melyet most nemcsak a kultúra szolgálatába állított Eperjes Károly.
Hitéről, meggyőződéséről, ennek kialakulásáról beszélt egy, a közönség soraiból feltett kérdés kapcsán. Ember beszélt az emberhez, egy ember diktált egy receptet a másiknak, akit megpróbált az élet. A recept nem arról szólt, hogy mit ne tegyen a továbbiakban, hanem arról tett tanúságot, hogy a valóság nem a kórteremnél és nem a puszta munkánál, nem a csak kézzel tapintható létnél kezdődik, még kevésbé ott végződik.
A tömött sorokban ülő emberek pisszenés nélkül hallgatták a színészt, hogyan nyúlt bele az életébe - saját bevallása szerint háromszor is - az Isten?
Először 14 évesen, amikor egy pap nagybácsi cipelte el osztálytalálkozójára, és ahol egy nagy fizikus rövid mondataiban érezte meg első ízben a tapasztalati világon túl létező valóság Istenének szükségszerű jelenlétét.
Másodszor betegségében tapasztalta meg Isten segítségét, amikor emberi közreműködéssel (dr. Láng Zsuzsanna akkori gyakorló orvos segítségével) meggyógyulhatott tüdőembóliájából. Harmadszor - "remélem, ez már meg is látszik rajtam" - mondta nevetve a színész - egy hívő orosz rendező munkája, egy előadás színrevitele kapcsán tudatosult benne, hogy nem elég a vallásos nevelés és a vallásos gyakorlatok véghezvitele, hanem a szabad akarat minőségi változása szükséges Isten törvénye szerint ahhoz, hogy valóban szabad, a karizmákkal jól gazdálkodó hívő ember lehessen.
Ez ad már most is erőt a nehézségek elviseléséhez, hogy életét úgy tudja leélni, hogy ne csak a jelent nézze, hanem a jövőre tudjon tekinteni. (Itt, Sopronban sem először mondta el megtérése történetét, de az egész országban elmesélte mindenkinek, aki kíváncsi arra, hogy mi is történt vele.)
A vallomás nyilván másutt és máskor folytatódik, egy elkötelezett ember, történetesen egy nemzetközileg is ismert s elismert, népszerű színész szájából hallhatja egy máshogyan tanított ország, hogy a beteg embernek nemcsak teste van…
- DI -
Fotó: Németh Péter