Székely Annamáriában és Szabó Ábelben sok közös vonást találni.Mindketten pályájuk elején állnak.Mindketten húszas éveik közepén járnak, művészeti gimnáziumot végeztek, majd a Képzőművészeti Főiskola falai között töltöttek hosszú éveket. Tehát szó sincs arról, hogy valami elnéző szeretettel kellene elsiklanunk zsenge megoldások felett. Mindkettőjüket szakmai perfekció jellemzi.

Még közös bennük, hogy mindketten Erdélyben születtek.
Az erdélyi gyökerek alkotásaikban? Mindketten már legalább tíz éve Budapesten élnek, tanulnak, alkotnak. A felnőtté érés időszakának színhelye a nagyvárosi közeg. A világvárosi ritmus diktálta lüktetés és életforma a lételemük. Amennyiben a gyermekkori élmények és hatások beépülnek a személyiségbe, bevésődnek a lélekbe és magatartásba, annyiban vallják, hogy a szülőföld áttételesen, de nyilván munkál.
Az embernek vannak közhelyszerű képzetei erről a fogalomról, hogy erdélyi képzőművész. Zsögödi Nagy Imre festményei, Gy. Szabó Béla metszetei vagy Szervátiusz Jenő szobrai villannak fel előttünk. Az erdélyi táj, az erdélyi ember balladás hangú megéneklése. A gyermekkor mindenkinek meghatározza az életét. Biztos vagyok abban, hogy 10-20-30 év múlva egy érzékeny itész majd ki tudja mutatni e két alkotó ember munkássságában az erdélyi indulás jegyeit; nem feltétlen olyan manifeszt módon nyilvánul az majd meg, mint az előbb említett igen tiszteletre méltó mestereknél.

A művészet - mondja Ábel - mindig az adott társadalom történéseit, hangulatát, közérzetét tükrözi. A művész világszemlélete, vérmérséklete, hangulata és nem utolsó sorban tehetsége szerint ábrázolja mindezt. Az eredmény, a műalkotás. Ez, az adott térben és időben, az egyéniség életérzésének vetülete.

Konkrét művészeti irányzat ? Geometrikus formáinak világa a jelen lenyomatai, kifejezései.Az idő múlásával, előrehaladtával, biztosan mást és másként fog alkotni és majd tíz, vagy talán több év távlatából visszatekintve lehet és érdemes kielemezni a mostani alkotásokat, a mostani világ szülte életérzéseket. Abból az időbeli távlatból a jelenkor eseményei és alkotásai biztosan egészen másként értelmezhető magyarázatot nyernek…

Szabó Ábel nagy grafitképeket és szita lenyomatokat állított ki. Grafitképeinek anyaga az ő leleménye: lereszelt grafitrudakból nyert port egy kötőanyaggal vegyítette és azt hengerelte a papírra. Ezt vegyítette szitatechnikával. Nüansznyi tónusváltozások jelenítik meg a motívumokat, amelyek rafinált teret hoznak létre abban az acélszürke elegánsan közömbös mezőben. Akárha egy szürke bársonyt borzolna egy sávban más irányba - csak ennyi a változás, mégis megnyílik ez az ólomarcú massza. Kiemelkedően szép munkák. A reduktív hajlam ebben nyer teret leginkább. Abban a Puppen-Theaterben, amelyet a kép oldalai hoznak létre itt már egy-egy nyílirányú gesztus a szereplő. Absztrakt, de a geometriához képest vaskosan materiális.

Annamária szereti megragadni az anyagot: követ, fémet, fát , a formát, a fényt és az árnyékot . Hidak, lépcsők, épület-elemek. Ezekből egy pedanter, high-tec világot lehetne konstruálni, de ez nem az...
Embernélküli csendvilág, amelyben a kicsit is figyelmes szemlélő az átszűrődő fényben, megérzi az alkotói jelenlétet. A fény letapogatja és ezáltal megszólaltatja a formákat/. Natura morte - így hívják a csendéletet latinul, de az alkotó jelenléte élővé avatja a holt formákat. Ahogy a fény letapogatja és megváltoztatja a formákat. Olyan lírai festészet ez, amely legkevésbé akar líraiságával tüntetni.

A művészi pálya ? Annamária családi indíttatásról vall. Bármely kisgyermekhez hasonlóan örömmel fedezte fel a rajzolás adta örömöket, tíz éves kora körül született benne az az elhatározás, hogy életét a képzőművészetnek szenteli. Nincs semmi egyéb a világon, amivel ennél szívesebben foglalkozna, ehhez ért, ezt szereti mindennél jobban. Ábel első rajzos próbálkozásainál és további fejlődésének különböző állomásainál is jelen volt a képzőművész-tanár apa.

Szabó Ábel tavaly már egyéni kiállításon mutatta meg egyéni munkáit Sopronnak. Az akkori anyag, amely a diplomamunkájára épült tovább bővült azóta. A tavaly Salzburgban a Sommerakademie egyik magyar ösztöndíjasaként dolgozott. Látóköre szélesedett, kísérletezőkedve nőtt, önbizalma megerősődött.

Két képzőművész - közös konstruktív hajlam és egyfajta (de inkább kétfajta) redukcionizmus. A redukció egy szigorú rosta, aminek során a látható világ kaotikus gazdagságából kiemelik azokat a motívumokat, amelyek kompozicióik hősei lehetnek. Az alkotói ökonomia meghatározza azt az apparátust amit mozgat. Ezután következik a konstruktív mozzanat: ezekből az elemekből kompozíciót építeni.

Két fiatal képzőművész: sok minden más közös bennük: tehetségük, tudásuk , erős egyéniségük és jellemük, szerénységük: művészi értékrendjükön a mai piac-, és reklámorientált szemlélet kívülrekedt. Vallják, hogy értékeset alkotni csak folyamatos tanulással, kemény, kitartó munkával lehet. Ehhez kívánunk nekik sok kitartást.