|
KultúrVáros |
|
Adalék a marketinges mélypszichológia sikeres fogásáihoz
Adalék a marketinges mélypszichológia
sikeres fogásáihoz
Képek és kerámiák
Amennyiben az összes többi mellett, az üzleti szempontnál
fontosabb nem létezett - és ugyan miért létezett volna - a Plaza
Galéria újabb átköltöztetésénél, szóval az említett szempont sehol
máshol nem érvényesülhetett volna jobban, mint a nyitott,
nagy össznépi gyorsétkezde szomszédságában. Tisztára a tudatalatti
szintjén működő mélypszichológia. Mert ugye, miközben
az ember a sült krumpliját a ketchupba mártogatja, minduntalan a
galériára téved a tekintete. Aztán már jóllakottan, a három
decis piros papírpohár széndioxid tartalmának - egyébként cseppet sem
környezetszennyező - légbe bocsátása, illetve
fogvájózás után, valószínűleg maga sem tudja miért, az irányt egyenest
a galériába veszi. És ugye "jóllakottan más a világ"
alapon, könnyebben áldoz a művészetek oltárán is.
A sztárvendéges nyereménysorsolások szintén a galéria
szomszédságában zajlanak. Bár a legutóbbi kiállításmegnyitó
közönsége ennek nem elsősorban az előnyét élvezte. Történt ugyanis,
hogy a megnyitót követő percekben a gyanútlanul
nézelődő közönséget a szép lassan leereszkedő rács bezárta a kis
terembe, hogy majd - élménynek az sem utolsó - a
szerviz-kijáraton távozhasson.
S míg az előző helyszínen a szemközti butik neon-reklámjának
visszatükröződése adott esetekben lehetetlené tette a fotózást,
az új helyszínen, hála az elhelyezésnek ez a gond megoldódott. A
fotózás minőségét pedig a technika mai fejlettségi szintjén a
mindent átható konyhaszag - amely azért mind összetételében, mind
minőségében más, mint az egyszerű ételszag - nem
befolyásolja.
Eme új - valószínűleg ruhásbutik számára az említettek miatt is
alkalmatlan - környezetben nyílt meg Széles Anna kerámiáit és
Felvinczi Attila grafikáit és olajfestményeit bemutató tárlat.
A tárlatot kétségtelenül Felvinczi Attila képei uralják. Nem csak
az elfoglalt falfelület arányát tekintve, merthogy a kerámiák
kiállítására szolgáló posztamensek alsó talapzatához, a
leggazdaságosabb helykihasználás elveinek érvényt szerezve, szintén
képeket támasztottak a rendezők. Imígyen a többfunkciós posztamens
innovatív jellegű megalkotásának lehet tanúja a
részletekre is figyelő műélvező. Első ránézésre nagy utazó lehet a
festő, hiszen képein fellelhető Velence minden mennyiségben,
minden elképzelhető stílusban és színben, Rouen, Assisi, Szicília,
Istria, a római Colosseum, a Tower Bridge, Mont St.
Michelle, majd Nagyszebentől és a torockói várromtól a kiskúnsági
tanyán át a Tisza mentéig minden. Miközben kitartóan
keresem az azonos árfekvésen kívüli valamely más közös vonását is a
képeknek, a marketinges mélypszichológia sikeres fogásának
- pattogatott kukoricát desszertező - mintapéldányai árasztják el a
galériát. Sehrschönőzés sőt, mi több wunderschönőzés
közepette gyorsan két képet schillingért leakasztatnak,
becsomagoltatnak. Két Velencével kevesebb, ám van helyettük másik,
hasonló.
Mindezek után próbálok Széles Anna kerámiáira koncentrálni. A
vázák gyúrt, nem korongozva készített, amorf formák.
Harmonikus színviláguk, az applikált, színes díszítőelemekkel érdekes
iparművészeti alkotások. S minthogy a hely szelleme rám
is hat, a kerámiák árcímkéinek láttán, két dolgon csodálkozom el.
Nevezetesen, hogy a piac szabályozta árak ellenére
nagyságrendileg azokat mégis csak eltévesztette valaki: Hogyan lehet
az, hogy a festmények ára a kerámiákéval vetekedik?
Hiszen ez utóbbiak legalább iparművészeti alkotások.
Ám kifelé jövet a leginkább mégiscsak más zavar. Attól tartok,
hogy az én kabátom is már menzaszagú.
szöveg és fotó Tóth
Éva
2000. november 05., vasárnap 00:00
|
|
|
