A lehetőség benne volt, Szemerédi László megtalálta
A lehetőség benne volt, Szemerédi László
megtalálta
Emberközpontú és modern galéria a Jégverem
utcában
Különös történet Sopronban. Iskolák szűnnek meg, alakulnak át,
jutnak egészen más funkcióhoz, miközben az ellenkezőjére is van példa.
A Jégverem utcai volt Konvent Iskola épülete megújult, és egy élő
tanítás mindenki által élvezhető formába öntött hordozójává,
színhelyévé vált.
Minden "felhajtás" nélkül megnyílt mint galéria, és ami még
fontosabb: látogatható minden nap 10-17 óráig. Az épület, maga keveset
változott, "csak" azzal lett egészen más, hogy száznál több, ma már
csaknem inkább a klasszikushoz, mintsem a szó jelenlegi formájában
használt "absztrakt, modern" stílushoz tartozó kortárs alkotás látható
a falakon.
Kortárs? Szemerédi Lászlónak, a középkorú mérnök-tanár-esztétának
mindenestre azok, bár többen nem élnek már közülük. Azok a jelen cikk
írójának is, de a fiatalok már habozás nélkül legalább a felét
klasszikusnak mondanák.
Az "élő" tárlatvezetés során megismerjük a gyűjtemény kalandos
életét, a kanyarokkal tűzdelt, nem zökkenőmentes sorsot, amíg egy évi
kemény munka után feleségével a felújított épületet használatba
vehették.
Ha valahol, akkor itt szemtanúi lehetünk annak, hogy egy
"megbízható" ízlésvilág miképpen formálja élménnyé a képegyüttest
annak feldolgozása, csoportosítása révén. Egy olyan "tanáros",
levetkőzhetetlen élet kínálja kincseit a látogatónak, mely élőben
tartalmazza mindazt, aminek jórésze már csak könyvben, albumokban,
vagy (még) azokban sem található.
A puritán épület megtartva jellegét titokzatos módon mégis életre
kelti a volt osztálytermek nyújtott, hatalmas felületeivel a képeket.
Az impozáns tereket pedig Szemerédi László és felesége kihasználják,
hogy ezeken belül intim sarkokat, egy-egy hangulat-, szín- és
formaegyüttest tükröző képcsoportot külön is felkínáljanak az
érdeklődőnek, aki így "belecsöppen" a korba, mely még nincs olyan
messze, mely valamiképpen mégis mai létünk forrása.
Didaktikus módon történik már termenként is a képek
csoportosítása: a földszinten többnyire az ötvenes-hatvanas évek, míg
az emeleten az expresszív jellegű, de főleg a formákhoz kötött
művészet képviselőinek műveit mutatják be. Névsor szerint, csak
önkényes válogatásképpen a több, mint ötven festő közül: Bakallár
József, Bartha László, Gerzson Pál, Gyémánt László, Haraszty István,
Hincz Gyula, Kádár György, Klimó Károly, Nádler István, Mazzag István,
Pleidell János, Somos Miklós, Szabó Zoltán, Szemadám György, Szikora
Tamás, Szurcsik János, Urbán György.
Külön érdekessége az épületnek a panoráma, mely az épület
ablakaiból, mintegy menet közben, elénk tárul. A belváros
toronyegyüttese, a Szentlélek Templom különleges, csúcsos
tetőszerkezetének a látogató elől eddig rejtett része, a
városplébánia - megannyi új látószög a Sopron szépségét gyűjtőknek.
Szemerédi László többfunkciós létesítménynek szánja a galériaként
felújított iskolát: más művészeti események, színházi, kulturális
események, életműkiállítások kínálkozó alkalmát, valamiféle centrumot
lát benne lehetőségként, melyet Sopron megfelelő megbecsüléssel, nagy
haszonnal kamatoztathat a tanító-nevelő funkciót így is továbbvívő
iskolában.
szöveg és fotó -DI
-
2000. jĂşnius 27., kedd 00:00
|