Már a meghívó alapján is impozánsnak tűnik a gyűjtemény, mely 44 kiállító művészt tudhat maga körül. A 9 nő és 35 férfi kiállító a Pro Kultúra Sopron KHT meghívásának tett eleget, amikor a Festőteremben kiállította munkáinak egy részét.A sok ismert és talán kevésbé ismert név között egy személy mindenképpen akadt, akinek neve hallatára minden művészetpártoló felkapja a fejét. Ő pedig Dr.Supka Magdolna, a Széchenyi díjas művészettörténész, aki semmit sem vesztve fiatalos és energikus mivoltából, magát is pusztító, égő és égető szenvedéllyel állt a művészek élére, hogy április 25-én 11 órakor megnyissa a kiállítást.

Nincs az a mecénás, aki a legszélesebb értelemben vett eszköztárával nyomába érhetne ennek a lobogó egyéniségnek, aki egész életét az általa tehetségesnek tartott művészek ismertté tételének szolgálatába állította és különleges szenvedélyével, gyújtó hatású beszédével, érvelésével, írásaival sokakat emelt ki az ismeretlenségből és vitt a világhír küszöbére.

Többek között Tóth Menyhértet is, akit Lándori Angélával, "Guszti nénivel" kötött házassága révén is fél Sopron már akkor ismert, amikor a két lánglelkű nő Kecskemét után Sopronba hozta el, hogy innen induljon világot hódítani.
Nem kisebb céllal érkezett ide ez a kiállítás sem. Az ünnepelt művész-elit ugyanis a szocialimus után gyorsan átszervezve sorait más formátumban és részben más elvi alapokkal gyorsan megszállta az új nyilvánosság kulcspozícióit, így - Supka Magdolna szavait idézve,- a negyvenes-ötvenes korosztály jó része ismét csak "kiesett a pixisből". Tenk László ötlete volt ennek az alapítványnak a létrehozása, ahol ezeket a művészeket, akik nem mindenáron akartak "nonfiguratív posztmodernet" alkotni, szervezeti formába is tömörítheti.

A megnyitó őszinte hangvétele mellett bizony hamar kiderült, hogy Supka Magdolna személyesen, majdnem "lakhatási közelségben" ismeri a kiállító művészeket és így tud minden szócsavarás helyett a valóságról beszélni, mint művészetük alapjáról.

Szentgyörgyi József munkája

Milyen maga a kiállítás? Olyan sokszínű, mint maga a társaság. Hol vannak már azok a "szalonok" (lehetett szalon a szocialista TTT is!), ahonnan egy egységes világ és világszemlélet képzetével távozhatott a látogató? Véglegesen széttöredezni látszik a sok évszázados díszlet, hogy helyet adjon a millió és egy látásmódnak, azokat látszólagosan teljesen egyenrangúként egymás mellé rakva, jórészt a látogató esztétikai "őstehetségére" bízva megítélésüket. Romantika és transzcendens, figurális és filozófikus színkompozíció állnak egymás mellett, (a soproni kiállítás esetében egymást szerencsésen megtűrő kölcsönösségben és rendezettségben): egyéniség mindahány.

A vízióhoz azonban, mely szerint szabad kiállításban egymás mellett levő, akár ellentétes világszemléletek közül hosszú sorokban álló, művelt és önképzett kiállításlátogatók sorra az objektíve értékesebbet, mely létezik - ha tetszik, ez már az én világszemléletem,- az emberi méltóságot jobban támogatót választják, sok Supka Magdolna szükségeltetik. Akkor nehéz helyzetben lesz a Soproni Önkormányzat, hiszen kongresszusi terem méretben kell új kiállítóhelyiséget építeni és a jelenlegi Festőteremmel ellentétben az is tömve lesz látogatókkal.

A Műcsarnokban pedig nem vitatkozni fognak, hanem a nyilvánvaló választás alapján, mely mindenkit befogad, magyarok fognak kiállítani. A jelenlegi írás paradoxonjait pedig külön filzófiai.pszichiátriai társaság vitatja meg, eldöntendő, hogy csak átmeneti zavarodottságról van-e szó, vagy végleges-e ez az állapot.

Addig is, amíg ez a kérdés mindenkit megnyugtatóan eldől, tessék meglátogatni a T-ART kiállítását a Festőteremben. Sajnos, Supka Magdolna nem lesz ott és így - meg tetszenek látni - nem is lesz olyan könnyű kiválasztani a kedvencet, amit tartósan és otthon is szívesen elnézegetnénk. Azt azonban nyugodtan tessék megfontolni minden tekintélyelvű közlés helyett egy mezitlábas tárlatlátogatótól, hogy ha már más országok nincsenek is hozzánk, Európa szívéhez olyan közel, de hátha még nekünk is van mit közelednünk hozzá !