Egy név foglalata

Vezetőre, kalauzra lenne szükségem!
Az Internet fejlődése rövid ideje alatt eljutott odáig, hogy címeket, neveket valaki csak egyeztetés után használhat az úticél megjelölésére. Szigorú és sok összeszólalkozásra alkalmat adó különbségek kerültek így napvilágra. A sok cím, honlap, kiszolgáló és tudja a hozzá értő, miféle kütyü láttán a használókban megérett az elhatározás: egy nevet egy címnek használjanak! Legyen Arany János-i fejtörő az országban és azon kívül! Van elég szó használatban, tessék új címeket "összevarázsolni"!

Vezetőre, kalauzra lenne szükségem!
A merevség - tudom - az öregkor első jele lehet (első?!). Mégis be kell vallanom valamit. Így vagyok én ezzel a "Távlatok" címmel. Nem tagadom, hogy elméletileg sok mindennek lehet, sok mindennek van távlata ebben a nem is olyan szűkös világunkban. Nem mindenben kívánom ezt megvalósulni, de a művészetben igen. Ez a név azonban már foglalt: a több évtizedes múlttal bíró jezsuita folyóirat és tartalma bennem is lefoglalta ezt a nevet.

Vezetőre, kalauzra lenne szükségem!
Az első terem bal oldali falát foglalja le a Széchenyi Album bemutatása. A látogató látszólagos segítségére van a sor elején Kosáry Domokos és Supka Magdolna egy-egy írása. Pontosabban Kosáry Domokos segít, Supka Magdolna pedig a maga szenvedélyes módján állít bizonyos dolgokat, magyarázza a bizonyítványt, de ez - számomra, a látvány alapján - nem meggyőző.
Nekem a tárgyak többszöröződése önmagában nem motívum, csak fantáziaszegénység. Amit az írásbeliség teljesen ki tud fejezni a beteg elme megerőszakolásával, annak az ép elme csak gúnyverset tud költeni, az ép azonosulása csak az éppel lehetséges. Meg lehet fogalmazni ellentéteket, lehet utalni a volt nagyság megtöretésére, de a defect állapot az ész számára feladat nem lehet még akkor sem, ha ezt egy tudományoskodó, felszínes anatómiai-fiziológiai részhangsúly erősíti.
Egy apróság még: ilyen arányban a betegség hangsúlyozása egy teljes életben mennyivel jobb a művészetben, mint a kereskedelmi TV-k "hírkezelése"?

Vezetőre, kalauzra lenne szükségem!
Supka Magdolna az "elvérzett memento-ábrázolások"-ról beszél, melyek helyére "korszerűbb, tágabb szellemi emlékművet szeretne állítani". "Karakteres, elégikus, álomszerű" művekről, átfogó "költőiségről" beszél, a valójában elfogadható egyedüli jelző a "sokkoló". De nem a színvonal dicsérete ez a melléknévi igenév, hanem a kétségbeesésé, hogy a "múlt-jelen-jövő" hármas szemléletében ilyen jutott a legnagyobb magyarnak. Amíg a múlt a formalizmust jelenti és egy művész annak szellemiségét megújító módon nem tudja kezelni, addig a jövőről csak rémálmaink lehetnek. Bolyongásaimban itt és most a máskor oly szívesen fogadott "szellemi idegenvezetés" sem segít.

Vezetőre, kalauzra lenne szükségem!
A kiállítás további része színvonalában változatos, ahogyan az ilyen típusú tárlatokon lenni szokott. Nagyon különböző stílusok és nagyon különböző tehetségek állítanak ki a Festőteremben. A groteszk és kétségbeejtő határát súrolja, amikor a szájbarágós szimbolizmus a következő falon éppen a valóság művészet éritette részének kivirágzásáról beszél. Másrészt ez a változatosság szerencsés, mert a totalitás reménytelensége után - hol vannak már a távlatok! - mindenki találhat olyant a többi falon, melyet talán szívesen néz akár témája, akár megoldása, akár csak színvilága miatt.

Vezetőre, kalauzra lenne szükségem!
Csak halkan szeretném megjegyezni, hogy ennyi zsenit - retrospektíve - az egész olasz reneszánsz nem produkált. Persze lehet, hogy a mi zseniképző iskolarendszerünk erre is képes, talán éppen a formalizmus pluralitásában? Ki tudja? Vannak fenntartásaim. Aki viszont az ellenkezőjét állítja, jó lenne, ha legalább idáig eljutna egy egészséges kételkedésben.

Fotó (Pluzsik Tamás kamerájával) és szöveg
- DI -