Biztos, hogy jó ez nekünk?

Sokszor megfordult bennem a gondolat, talán éppen a vatikáni megnyilatkozások kapcsán, hogy hol kezdődik és hol végződik az emberi méltóság? Talán most választ tudok adni magamnak is a kérdésre, annak mindkét felére.
Az emberi méltóság kezdete ott van, ahol senkinek nem jut eszébe deklarálni azt. Ez pedig a kicsik, az egyébként is hátrányos helyzetűek világa, az a hely, ahol azok vegetálnak, akiknek talán másuk sincs, mint a méltóságuk.
Ha eddig ezek az emberek elviselték a helyzetüket, most már megalázva tehetik mindezt.
Nemrég a gyógyszertárak értesítést kaptak arról, hogy azok a betegek, akik a vizelet- és székürítés zavarai miatt közgyógyellátás alapján (számukra ingyen) használhattak eddig napi 3+1 pelenkát, ezután semmit nem kapnak: negyedévente ezt a mennyiséget 23000.- forintért vehetik meg (ez évente és betegenként 92000.- forint). Ezeket a betegeket, ha otthon ápolják, akkor az egyik szülő kiesik a kenyérkeresetből vagy külön ápolót alkalmaz, a környezet minden mozgása korlátozott, a bevásárlástól a szabadságig.
Senki nem képzelheti, hogy egy vizeletét-székletét tartani nem képes ember részére ez a mennyiség dőzsölést, kereskedelmi melléktevékenységet eredményezett volna. Renkívül szigorú szabályok szerint történt a felírás, és ezt könyörtelenül ellenőrizték és betartatták. Ha pedig egy nagyobb löket folyadék, vízhajtás - ne adj Isten -, hasmenés jelentkezett, akkor bizony csak pótlásra, megvételre szorult a hivatalosan felírható mennyiség.
Ha azt mondom, hogy az emberi méltóság semmibevétele ez, akkor nagyon keveset mondok. A Taigetosz nemcsak sziklát és lelöketést jelent, hanem az út járhatatlanná tételét is.
A másik véglet pedig talán ott található, ahol a hivatal a véletlenszerű értesülést úgy kommentálja, hogy az orvosnak, mint vállalkozónak, magának kellene utánamenni a jogszabály-ismeretnek és nem a patikából szerezni az információt. Egy kollégám vette a fáradságot - és mivel a Népjóléti Közlöny mindenben jóval a dolgok után kullog -, a Magyar Közlönyben nézett utána a változásnak: a tíz napja érvénybe lépett szabály még nem jelent meg benne, hiába is keresné. Marad tehát a pletyka-szintű ismeret.
Mit lehet erre mondani, tudva azt, hogy 3-4 hasonló "ügy" (rendelők privatizációja, gyógyszeres keretösszeg, a hivatali apparátus sokszorosára növelése, állandóan változó adminisztratív elvárások, többszörösen keresztezett azonosítós jelentések ) zajlik csak az egészségügy alapellátásán belül? Talán azt: nagyon szép, hogy nem tesznek különbséget orvos és beteg között...?

szöveg - DI -