Ha már a prófétákban sem bízhat az ember

Okulásul - ha létezik ilyen folyamat az embernél - ideírom néhány újabb és régebbi csetlés-botlásom nyomát a gondolat világából, mely a közönségnek, a közösségnek szól.
A kettő nyilván nem azonos. A közösség a nagyobb - hogyan is rekeszthetnék ki bárkit; a közönség a szűkebb, aki elolvassa, megérti, esetleg követi a sok tekintetben pusztába kiáltott szót.
Ha vannak zsenik, akikben meg tud ragadni - akár végleg - az egyszer olvasott gondolat, és ez nem vezet a személyiség torzulásához, akkor irigye vagyok ezen embereknek. Nekem a Bibliától kezdve a kedvenc könyvekig (és milyen sok van ezekből!) mindent többször is elő kell vennem, akár évente, akár évtizedenként, hogy megragadjon a jó gondolat, hogy az idő sem kinn, de főleg benn ne tudja erodálni, lerombolni belőlem a nehezen formálódó külső-belső alak formáit.
Így aztán nem csoda, ha nem csökken lényegesen az elolvasatlan könyvek száma akkor sem, amikor éppen ráérek egy könyvnyi ideig, hogy mást ne csináljak, csak olvassak.
Most éppen a Borsos házaspár könyveit forgatom. Amikor a "Toronyból" markáns arcú és csodált művészetű szobrász-grafikus szerzőjének műve van a kezemben, arra gondolok: biztos, hogy vajon mindent el kell olvasnom, amit akartam, amit gyűjtöttem?
Nehéz és kicsit könnyebb időben született interjúk, írások sorakoznak a papíron, melyek már egy toleránsabb, megtűrőbb évtizedben kerültek kiadásra. Újra és újra megdöbbenek a fogalmazások egyértelmű és merész voltán, csodálatra késztet a tiszta alap, elgondolkoztat és sajáttá formálásra késztet sok tő- és bővített mondat.
Mitől aktuális az írás, miért nem változott - nem változhatott - a vélemény, amikor azok egy része már közel jár a fél évszázados kritikus határhoz? Személyes véleményem: azért, mert az ember alapvetően nem változott, másrészt bármennyire is emberközpontúak az írások, mégis az általánosabbat, az örököt célozzák meg. S itt nincs egy szemernyi sem a pilátusi kétségből: "Mi az igazság?". Hideg zuhanyként éri a ma emberét a társadalomról írt kritika, a politikáról szóló vélemény és a kimondott szentencia: "A válság ott van, amikor társadalmi átalakulásoktól várják a lényeges erkölcsi változásokat." ... "(A próféták)... az emberi szellem választottjai mindig jelen voltak, ők pedig szélhámosok nem lehetnek. Mert akkor csődbe jutunk."
Íme, néhány kegyetlen igazság, mely csak a magasból, csak bizonyos távolságból, ha úgy tetszik, csak a toronyból látszik. S előttünk, akik többnyire két lábbal a földön járunk, mégis kinyit legalább két utat. Az egyik a bizalom útja, melyet a hosszú ösvényt bejárt vándorba, véleményébe vetve araszolunk valamiképpen utána, vagy az után, akit ő is követett. Ha van emberi igazság, akkor ennek egy része minden bizonnyal itt található. A másik út a lépcső, mely egyszemélyes, felfelé, ezzel együtt elkülönüléshez, egyfajta társas magányba, a toronyba vezet. Senki, egy pillanatra se gondolja ezt könnyebbnek, mert igaz, hogy elérve az ablakok szintjét, a toronyból sok minden más, esetleg jobban látszik, de ezzel együtt jár a döntés felelőssége az alkotott véleményért.
A messze tekintő őr felelőssége a vár fokán.

- DI -

2000. augusztus 03., csütörtök 00:00