A köz szolgálata nem összecsapottságot jelent.

Storno-kép a műsorból

Vasárnap a TV1-ben a Fő-tér című műsorban Sopron szerepelt.
Senki nem vitathatja, hogy a műsor itt készült, a szép képeket Sopronról és környékéről sugározták.

Volt benne népitánc, történelem, hagyományőrzés,

Liszt Ferenc sétakocsikázása (amióta neves soproni zenetörténészünk az első patkócsattogtatásra megírta, hogy a dolognak semmiféle valódi-történeti alapja nincs, azóta Liszt bekocsikázott már többször is a médián keresztül a történelembe, és most éppen a konflis-kapcsolat alapjává kíván válni "Az írástudók megátkozása" címen).
Szerepelt a diákszínpad (a Petőfi Színház már nem...).

Volt fúvószenekar és mazsolett-csoport (szimfónikus zenekar és jazz-balett nem...).

Sport példaértékűen, sportszerűtlenség még véletlenül sem...

Láttunk kékfrankos- és babtermesztőket "természetes" beszélgetés közben, névnapi szokás-megőrzőt, mélyenszántó egyéni és közgondolatokat.

Voltak követésre méltó családok, lokálpatrióták, Ünnepi Hetek, Barlangszínpad

és miserészlet (ez volt a keresztény Magyarország - parlamenti felszólalások az ügyben hétfőn, napirend előtt).

Még a média - mi is - szerepeltünk.

Milyen volt a műsor? Olyan, mint amikor egy festő sok szép színt kever egybe, hogy együtt élvezhesse a színek szépségét: olyan átlagosan szürke. Sok hirtelenjében összecsapott képsor, korábbi regionális műsorokból. Olyan láthatóan olcsó, olyan "széplegyendenekerüljönsokba", de "mindenbennelegyen"!
Benne volt.
Arra gondoltam, ha egy közintézmény így tud szolgálni (pl. bevilágítás nélkül, tartalom-ellenőrizetlen vágásokkal), akkor hogyan tud érdeket képviselni? Jó lenne immár túllépni azon a felfogáson, hogy "benne vagyunk ám a TV-ben". Benne. Voltunk. Kétségtelen.