A valóság fényei
A valóság fényei
Udvardi Erzsébet képei
Tihanyban
A templom gyönyörű. Körülötte táncoló madárbábukat és
levendulaolajat árulnak. I.András (az alapító)- (Varga
Imre szobra) rendületlen karral öleli magához a milliónyi várakozót,
akik megküzdve a parkolóhiánnyal és a pénz-kicsalogatók milliónyi
fortélyával az ezer éves államiság Tihanyába, az alapító levél
helyére, a hegyre igyekeznek, hogy Korzenszky Richárd OSB-vel készült
korábbi interjúra utaljak.
A Balaton ma bőven veti hullámait. Pünkösd van és a nyugati
hidegfront szele mintha erősebb lenne a szokottnál, zúgnak a pöffök és
egy-egy elszabaduló hullámtaréj tréfás kedvében bő permettel szórja be
a parton állókat. Csak néhány szörfös ázik búvárruhájában, a
vitorlások is inkább egy-egy kis rongy alatt himbálnak a víz
szélén..
Miért is jöttünk Tihanyba? Olvastuk, hogy Udvardi Erzsébet
kiállítás nyílt és kísérjük a kiálított műveket Soprontól Wiener
Neustadt-ig, templomtól templomig, kiállítástól kiállításig, ahogyan
eddig is tettük. Ünnepnapon ingyenes a tárlatlátogatás, mihelyst a
mise és bérmálás után kinyitják az új helyen, a templomtól a Rege
cukrászdához levezető lépcső fordulóján. A kolostor épületét
tatarozzák: csak így, meztelenül, vakolatától megfosztva látható
igazán, mennyire szükség van a teljes karbantartásra.
A kiállításra ismerősként belépőt Udvardi Erzsébet
eltéveszthetetlen fényei fogadják: a mesterséges fény számlálhatatlan
variációban csillan meg a képeken és a zárt szobákban új életre kel a
kívülhagyott vízi villódzás. Eredetében eltéveszthetetlen, ahogyan
egészen másként, mégis ugyanúgy, mint Badacsonyban Egry József képein.
Itt azonban a fények eredete a transcendens és világi visszfény a vízé
és a jégé, hogy eszközként használva a sugarakat, egyáltalán
megközelíthessük az eredet valóságát. Angyalok és szentek, új
imádságos könyv illusztrációi, régi és friss gyászok megjelenítései.
Mindaz, ami volt és van, amiről tudunk és amit el nem felejthetünk,
azaz a teljes, nemcsak a világi valóság.
Udvardi Erzsébet számára egy-egy bibliai jelenet ugyanúgy a fény
forrása, mint ahogyan fényt közvetít egy természeti jelenség, vagy
ahogyan fénybe vagy fénytelenségbe öltöznek a szentek, a hősök és az
egyedül maradottak: a fény és az árnyék - az élő és az elhagyó
differenciálódik a képen. Villódzik a víz és csillog a világ.
Megszámolhatatlan változatosságban, ahogyan a Balaton felett felhőket
hajtó szél alatt pillanatról pillanatra változik a táj, a füvek
hajlása, a virágok és az élet.Ilyenkor, Pünkösdkor, amikor minden
felfénylik és amikor mindenütt fú a szél...
- DI -
a digitális fotókat a szerző
Pluzsik Tamás gépével készítette
1999. május 23., vasárnap 00:00
|