formálni, manipulálni...

Egy pillanatig nem vitatom, hogy mennyire különbözők vagyunk. Másképpen reagálunk ugyanarra a hírre is. Egy pillanatig nem vitatom azt sem, hogy lehet ugyanazon hírt különbözőképpen interpretálni. Ez a sajtó, az újságírás művészete, ha úgy tetszik, a szelídítés, a demokratikus véleményformálás technikája. Egy dolgot azonban nem tudok megtenni, vita tárgyává alacsonyítani: azt, hogy a hír igazságtartalma is változtatható bizonyos érdekeknek megfelelően.
Ez motoszkál azóta a fejemben, amióta a Dr. Gimesi Szabolcs polgármester úrral készült interjút - média ügyben - elolvastam. Magam úgy gondolom, ha egy város a hírek által kialakított, kedvezőtlen arculatát valaki meg szeretné változtatni, akkor két lehetősége van:

• 1. Ugyanazokat a híreket átfogalmazni, hogy valóságtartalmuk, ha az kedvezőtlen, csökkenjen.
• 2. Jó hírekett "produkálni", amelyeket nyugodtan, eredeti formájukban is "rá lehet ereszteni" a nagyközönségre.

Ezek természetesen durva alapesetek, melyeknek számtalan változata-formája kering és használatos mindennapjainkban. Elismertnek és elfogadottnak, hasznosnak is aposztrofálhatom, mégsem tudok megbirkózni a társasági hírek rovatában és stílusában közzétett fogalmazványokkal. A hasznosság azonban csak idézőjeles, hiszen a befogadóknak csak azon rétegére nézve "hasznos" az "adagolt" hír, amikor valóságtartalmának változása és bővülése nem készteti arra őket, hogy az előzőekben olvasottakkal, - horribile dictu - a valós állapotukkal együtt értékeljék újra az olvasottakat.
A legnehezebb ez ügyben a hírformálást a manipulációtól elválasztani. Jól tudom, hogy ez utóbbi elkövetése sokkal könnyebb, mint bizonyítása, és azt is jól tudom, hogy országosan sem ment ettől a média, érdekeltségtől függően. Nem, Sopron nem manipulálja a híreket, de hogy egy közölt lehetőség politikai húzás, beetetés vagy egyéni érdekeltség-e, erre én, a cikk írója, személyesen, magam sem mindig tudom a választ. (Talán jobb is!) Gyanítom, hogy ebben nem is lesz segítségemre a megkötött szerződés. A varázsszó - hiszen ezt kerülgeti mindvégig a beszélgetés - rövidítése a PR (public relations) - szabatos fordítás szerint: "vállalatok, intézmények tevékenységének, termékeinek, szolgáltatásainak tudatosan átgondolt, beható reklámozása, népszerűsítése a tömegtájékoztatási eszközök sokoldalú felhasználásával". Igen? Hogy mondjak gyakorlati példát? Hát ott volt az az "édi" hanyattvágódó maci a Postabankkal. Puff neki!
Sopron városához - tetszik-nem tetszik - már úgy hozzáragadt a Globex név, hogy az ország lakói közül többen asszociálnak ránk e szó hallatán, mint a Tűztorony kapujára felírt szalag szövegére. A "jól fogalmazott hírek" eredményeként voltaképpen most, a gyilkosabbnál gyilkosabb költségvetés, adókényszer bevezetésére nyiladozik csak a többség szeme, kezd rájönni arra, hogy a várost ért tragédia nem is olyan bagatell, és nagyon nagy, és most az ő egyszer már leadózott bőréből pótlandó lyukakat ütött a kutyabőrön. Ebből a hírből jót csak kétes eszközökkel lehet formálni és csak addig, amíg a kivetés házhoz nem érkezik.
Mennyivel egyszerűbb lenne ilyen és ezekhez hasonló címekkel teleszórni az újságokat: "Sopronban a legalacsonyabb az adó! Jöjjön hozzánk!", "Sopron a nyugdíjasokat szerető város", "Leszállította a lakbéreket és a közterheket Sopron önkormányzata. Felújított lakások várják a szociálisan rászorultak jelentkezését!", "Szakmunkások kerestetnek, nyugati céghez, nyugati fizetéssel!", "Több, mint kétezren határoztak úgy, hogy többé nem Ausztriában, másodrendű polgárként dolgoznak kevesebbért", "Sopron új befektetőket keres, hogy fogadni tudja az Ausztriából ideözönlő dolgozni akarókat".
Vajon ezek közzétételéhez is szükség lenne "városarculat formáló" média-szakértőkre? Nem hiszem!
Ahogyan kezdtem, úgy fejezem is be: egy pillanatig sem vitatom, hogy mennyire különbözők vagyunk. A különbözőség azonban sokkal szerencsésebb, ha ízlésben, gondolatban, - bizonyos korlátok között - felfogásban nyilvánul meg, mintha abban a szélsőségben, hogy egyesek számára lehetséges az emberi módon élés, a másiknak pedig nem. Én csak azt nem szeretném, ha ez utóbbit, mely mégiscsak a szerencsétlen hibáján kívül következett be, még jó bizonyítványként, jó hírként egyesek el is akarnák fogadtatni.

- DI -

2000. február 21., hétfő 00:00