"A tó fölött többször láthatunk felreppenő récecsapatokat, melyek sokszor több száz egyedből is állhatnak."

"Itt van az ősz, itt van újra" idézhetnénk Petőfi szavait, amint az ablakunkon kitekintve a már napok óta szakadatlanul hulló eső vigasztalan cseppjeit látjuk. Még a nyaralás és a szünidő utolsó augusztusi napjait múlattuk, amikor észrevétlenül elkezdődött a természet nagy őszi színjátéka, a madárvonulás.

A hirtelen beköszöntött -ezidőtájt még szokatlan- hűvös, esős idő több madárfajunknak adta meg az intő jelet: ideje indulni. Egyesekre a mediterrán tengerpartok örökzöldjei, míg másokra a végtelen afrikai szavannák várnak, hogy ott táplálékbőségben tölthessék az idehaza oly szűkös hónapokat. A "nagy parancs" már évezredek óta madarak millióit szólítja a hosszú és veszélyekkel teli vándorút megkezdésére. A már július közepe óta szárnyaikat próbálgató gólyafiak megtanultak biztosan repülni, hiszen a madarak világában rájuk különösen hosszú út vár a Boszporuszon át, dél-délkelet Afrikáig. Nálunk már éppen a karácsonyi készülődés lázában ég kicsi és nagy, mikor gólyáink elérik vonulásuk utolsó állomását Afrikában. Ők augusztus utolsó napjaiban szinte észrevétlenül hagyták itt fészkeiket, abban a reményben, hogy március végén talán újra visszatérhetnek ide.

Ugyanilyen gyorsasággal tűntek el Sopron kék egéről a sebesen cikázó sarlósfecskék is, akik április végétől augusztus közepéig városunk légterét a belvárostól a Jereván lakótelepig éles hangjukkal töltötték be. (Ha nyáridőben az égre tekintettek városunkban, biztosan látták a félelmetes sebességgel egymást üldöző, horgonyhoz hasonló repképű madarakat. Bizony ők voltak a sarlósfecskék!)

Erdőszéleken, árokpartokon a fénylő, fekete bogyóktól roskadozó fekete bodzabokrokon számtalan énekesmadarunk látható mostanában, lakmározás közben. Ha itt alaposan fülelünk, még éneknek csak nehezen nevezhető "hangicsálásokat" is hallhatunk, melyek az idei évben kikelt gyakorló madarak strófái. Feketerigók, énekesrigók, vörösbegyek, barátkák, és még sok kedves madarunk látogatja ilyenkor a bodzásokat, abban a reményben, hogy zsír formájában feljavított kondíciójuk a hosszú vonulásra alkalmassá teszi őket.

Ha a Fertő mellékén vezet utunk, a Balf és Fertőrákos közötti szőlők felett hatalmas seregélycsapat "hömpölyög", nem kevés munkát adva a szüretre váró szőlőfürtök őrzésére hivatott csőszöknek. A tó fölött többször láthatunk felreppenő récecsapatokat, melyek sokszor több száz egyedből is állhatnak. Ezek nagy része már az északi országokból érkezett, vonulását megkezdett csapat. Kora reggel, napkelte után a Fertőn éjszakázó nyári ludak is megkezdik ún. kihúzásukat a kukoricatarlókra, hogy gyomrukat megtöltve dél körül újra a tó védett öbleiben tollászkodhassanak, embertől nem háborgatottan. A kihúzó libacsapatok között egyre több a nálunk nem fészkelő száma, akik mostanság érkeznek északi költőterületeikről. A fentiekből láthatjuk, hogy aki egy néhány órás hétvégi kirándulást tesz akár gyalogosan, akár kerékpárral, számtalan tollas barátunkkal találkozhat, meglesheti a természet tengernyi csodájának egy-egy apró darabkáját. Erre bíztatja Önöket és titeket is –várva esetleges írásos beszámolókat a természetben szerzett élményekről- a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Soproni Csoportja nevében:

Mogyorósi Sándor