Nem elég, hogy..., még... is. Szegény Van Gogh, szegény magyar nyelv!

(Nagy kísértésem volt, hogy illusztrációként egy olyan modifikált Van Gogh önarcképet tegyek a cikkhez, ahol "stílusosan" a szemekre tapasztott, vagy a fejét fogó kéz látható. De mi lenne velünk, ha mindenben, a meg nem becsülésben is, másokat utánoznánk?)
A népszerűsítő irodalom vitatható módon, de eredményesen vezette be a Biblia Pauperum XX.századi változatát a ismeretterjesztésbe, amikor a kapás ismeretében csaliként vetette a tömegek közé az olcsó és szenzációhajhászó címekkel spékelt kiadványait, képregényeket, pletykalapokat. Hogy mi mindent lehet még ezen a téren elkövetni, arra álljon itt az intő példa!
Most került, kellően figyelemfelkeltő hirdetések mellett, a hírlapárusokhoz a hetilapnak induló sorozat első darabja, a 32 oldalas lap, mely Vincent Van Gogh-ról közöl képeket és ismereteket. Szeretném hangsúlyozni, hogy - a mai könyvárak mellett - nem is olyan rossz áron és nem rossz nyomdai képminőségben!
Nagyon szép feladat, mint ismeretterjesztés, különösen az iskolai művészeti nevelés hatásfokát és a magyar kiállítás- és múzeumlátogatók számát ismerve. Csak örülni lehetne a vállakozásnak. Az újságformátumban szép reprodukciók és tematikus írások váltják egymást a modern könyvkiadásnál már lassan megszokott táblázatos, különböző alapszínnel tördelt formában.
Csak a nyelv, csak azt tudnám feledni! De nem megy! A valószínűleg angol nyelvű eredeti fordítói, akik a saját nyelvben minden bizonnyal könnyedén megszokták, hogy Oxfordnak írják és Cambridge-nek ejtik szavaik többségét, alulmaradtak a magyar nyelvvel vívott csatában. Apropó, csata! Mi magunk könnyedén csúfolódunk akár nemzeti hőseinken is (Táncsics,Kossuth?), ha azok nyelvtudása, önhibájukon kívül, nem bizonyult kielégítőnek. Úgy látszik - és ezzel ez a siralmas nyelvezetű kiadvány nincsen egyedül - saját anyanyelvünk már nem ilyen bő humor forrása, egy-egy kabaréjelenettől eltekintve, országunban. Ez az írás-sorozat az annyit ostorozott használati utasítások nagy vetélytársa. Mennyit árthat például ez a nagy példányszámban megjelenő lap a magyar nyelvnek?! ( Tud-e valaki arról, hogy a magyar nyelv gyilkolásának vádjával valaha is bezúzásra ítéltek volna kiadványt az átírásra és új kiadásra kötelezettséggel együtt?)

Önarckép pipával.- Irving Stone könyvéből KAK, 1963.

A germanizmusoktól, toldalékhasználati és az érthetetlenséget okozó szó-és kifejezéshasználati hibáktól hemzsegő írásokon pedig a szó szoros értelmében (bánatunktól) könnyesre kacaghatjuk magunkat. Copyright szavak az első oldalról: "romantizmus", "impresszionalizmus", "egyeik fő képvielője", "nyomot hagyott a koron" -(lsd.unokám a pelenkán). Az első tíz oldalon a folyamatos fogalmazási hibákon kívül több, mint 23 elírás található.Mit írhat egy művészeti lap helyesen, ha a világ leghíresebb festőinek neveit sorozatos betűhibákkal közli?
A fogalomzavar legszebb példája talán az a mondat, amikor a cikk szerzője Van Gogh élettársáról, Christine-ről ír, "aki nem elég, hogy takarító - és varrónő, de ráadásul prostituált." Gondoljuk és fejlesszük tovább a társadalmilag hasznos példát és beszéljünk bármely más foglalatosságról, akik nem elég, hogy ...- és ide a pontok helyébe a legjobban utált személyek munkáját írjuk be,- még ráadásul ... - ide pedig mindazt, ami irodalmi vénától függően stilizált vagy nagyon is szókimondó formában utal a szóbanforgó személy - szerintünk - vásott jelenére-műltjára.
Egy példát azonban semmiképpen ne felejtsünk ki: "nem elég, hogy kiadó, de még elégtelent sem kaphatna a most kezdődő érettségi magyar vizsgáján."
A jövőre szóló fenyegetésként pedig talán elegendő, ha a következő szám beharangozását szó szerint idézzük:"MONET Az impresszionizmus egyik fő képviselője, az finom, gyengéd anyagok mestere, ahol a valóság a Tavirózsákba olvad."

- DI -

1999. május 13., csütörtök 00:00