A festőnek az a dolga, hogy a nemest, a szépet, a jót közvetítse

Zsombolyai Mária negyedik alkalommal állít ki Sopronban. Ezúttal az Erdélyi Házban láthatjuk viszont jól ismert soproni utcarészletei mellett erdélyi tájakat idéző alkotásait, valamint selyemképeit. Zsombolyai Mária képei megdönteni látszanak azt az egyes kritikusok által képviselt álláspontot, miszerint nincs specifikusan feminin művészeti megnyilvánulás.

A festőnek az a dolga, hogy a nemest, a szépet, a jót közvetítse - vallja a művésznő, ezért az olajfestményein bátran használja a vidám színek teljes skáláját. Így az olajat is "megszelidíti". Soproni utcarészleteivel - mint egy-egy főhajtással - adózik végtelen tisztelettel és szeretettel a városnak, amelynek képzőművészeti társasága - mint egyetlen nem-sopronit - tagjává is fogadta. Szintén érzelmi telítődöttségüknél fogva kedvelt témái közé tartozik Esztergom, Majk utcarészleteinek ábrázolása. A dinamikus ecsetkezelés, a színek intenzitása a hangulatközvetítésen keresztül a személyes érzelmi kötődés minőségét hivatottak közvetíteni. Ezért a művész sokszor az általa oda-nem-illőnek ítélt elemet lehagyja az ábrázolásról.

Selyemképein a napfény, a víztükör csillogása rezonál az anyag saját csillogásával. A szétterülő foltok színhatása révén bontakozik ki a táj, amelyre határozott vonalakkal jelzésszerűen festi fel a fákat, házakat. A selyem anyagát tekintve sokkal finomabb, lágyabb bármilyen más festékhordozónál. Ezért az alkotások álomképekbe illő színhasználata mellett az anyag alapstruktúrája csak fokozza az érzelmi hatást. Fény, nyugodtság, melegség. Hol található ez a világ? Bár egy-egy alkotásán ismerős tájakat vélünk felismerni, igazából ezek Zsombolyai Mária belső lelki tájai.