Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégeink!

Köszöntöm önöket a Soproni Képzőművészeti Társaság Társaság és a Soproni Irodalmi Társaság nevében advent harmadik vasárnapján. Ünnepi délelőttünk témája a képzőművészeti társaság első adventi tárlata és a sokadik, ám még mindig a Kisded jövetelével örömöket ébresztő évkönyv ,a Soproni füzetek legújabb száma, sorrendben a tizenkettedik, olvasóit az 1998-as évszámmal köszöntő.

Az adventi tárlaton végigtekintve örömmel fényesül a szem és emelkedik a lélek. A képekről Sopron derűje sugárzik, a havas Előkapu ünnepváró állóképe, a vizek tükröződése és a fény ébredése a templom előtt topogók, a rorátéra igyekvők önfegyelmes csendje, a Kálváriadomb keresztekkel áldott figyelmeztetése, a medrében billegő, havas oldalú Ikva, a fehér köpenybe öltözött erdő, a jellegzetes, ám ünneplős derűt sugárzó soproni udvarok, az éjszakát színesítő duhaj csavargók, a gázlámpák fénye alatt szorongók, a gyümölcsös, virágos csendéletek, őszi tájak, egymásra hajló szerelmesek - mind az Úrjövet idejét idézik, az ihletett várakozást, amikor a teremtett a Teremtő felé fordul, meg akar embernek születni a Megváltó, hogy művészei álmából hívjon minden embert az örökkévalóságba, ahogyan a Naplemente c. kép sugallja, mert naplemente után a sötétség birodalma vastagodik, majd egy, aztán kettő, három, négy gyertya lángol, advent lelket és elmét világító fényei lobbannak, hirdetve:
"Isten útjai vezethetnek sötétségen át, de mindig világosságba torkollanak." (T. h. Sorg). Feltehenék a kérdést a kérdezők: mitől adventi ez a tárlat? Hát a gesztustól! És attól, hogy a művészeti alkotások a Teremtő transzcendens alkotására világító fények, amihez az embernek megszülető második isteni személy adja az alkalmat.

Az 1978-ban először megjelenő Soproni Füzetek is ezt az isteni célt követi. Megmutatni azt az áldott isteni sebet író lelkén, amivel a Teremtő ívére hangolódva a transzcendenciát súroló röppályára állhat. Felmutatni azt a mondanivalót, ami a végest a végtelenhez, az örökkévalóhoz kapcsolja!
Az idei, adventi, készület ideji Soproni Füzetek - akárcsak 12 elődje - az évkönyv komolyságával, számadást tevő szándékával, szívhez közeli, soproni, - de abban etalont tesz az olvasó elé.
Rovataiban felvállalja a város és környéke kultúr- és művelődéstörténeti eseményeit, a helyi ás innen elszármazott, a városhoz kötődő költők és írók műveinek legszebb darabjait, képzőművészeink kötetet illusztráló, ám a földi véges-örökkévalóságnak felmutatható, könyvtárba iktatható alkotásait. A Soproni Füzetekben egymásba olvadva különböztethetők meg a - Soproni kaleidoszkóp -, a -Versek és novellák-, a város kulturális életéből -, a - tanulmány és helytörténet -, a - Megemlékezés és a Szemle rovat írásai, helyi, a városból elszármazott és a hűség városához egyéni hűséggel kötődő alkotók írásai. Ezeket kötik élvezetesen eggyé a soproni képzőművészek alkotásai, az évkönyv képi anyaga.

Kérem a város vezetőit, becsüljék meg és segítsék az alkotó elme művészeti termékeit! Ezek teszik elviselhetővé, megérthetővé a hétköznapok kálváriáit. A Soproni Füzetek kiadója a nyomdaszámla felét nem tudja kifizetni. Ezt a szép kiadványt szemlélve szívszaggató a jelen. Támogassanak! Tegyenek a közjóért! Szavazatainkkal ezért helyeztük bizalmunkat Önökbe!

A mi várakozásunk gesztusa az adventi tárlat és az idei Soproni Füzetek. Várjuk a segítséget, az együttérző örömöket, az adventi megújulást. A Megváltó történelmi születésének ünnepét, a Kisded szívünkbeni újjászületését és az átlényegülés eljöttét. Erre a felkészülésre szolgál a négy adventi hét. A szeretet-öröm, az alázat, az önreform istene nehézségeinket várja a születés jászola elé. Az ő nevében állítunk karácsonyfát, ő az alkalma ajándékainknak. A kisfiú, aki fafaragó nagyapja betlehemi figuráit nézi, megelevenedni látja a szobrocskákat, akik közül a kisded Jézus magához inti. A kisfiúcska röstelkedik. Jézusom - nem hoztam neked ajándékot! Nem baj mondja a betlehemi kisded - add nekem a legutolsó dolgozatodat! Az elégtelen lett - jajdul fel a kisfiú. Akkor add nekem a pöttyös reggeliző bögrédet! - Az meg eltörött tegnap. Azt mondtam anyukámnak - véletlenül leesett az asztalról. De te, Uram, úgy is tudod, én löktem le, mert már untam és újat szeretnék. Nem baj - felelte a betlehemi gyermek - hozd nekem az elégtelen dolgozatodat és a bögrécske törött cserepeit! A te problémáid lesznek az én ajándékaim - mondta Mária és József fia.

Hölgyeim és Uraim! - Találjunk egymásra, mert az ünnep órája közel. Vigyük, tegyük le egymás elé problémáinkat! Közös akarattal biztosan megoldhatók. Ez is az advent üzenete. - S a költővel szólva - "Rorate coeli" Harmatozzatok, égi magasok! "Hajnali csillag jelre várunk. Betlehemünk felett hófelhő rajok, szelíd csillagok, gonosz, csikorgó fagyok. Adventben nagy várakozásban állunk - Jézus születése közel!"

1998. december 16., szerda 00:00