Értői (vagy rajongói ) szerint Íva Bittová-t nem lehet kategóriák közé besorolni,, műfaji keretek közé szorítani. A valóságban ez lehetetlen, hiszen a lemezein még megkomponált darabok csak az improvizációk alapjául szolgálnak az élő előadásokon. Azokat nagyon szabadon kezeli a "hangszerekkel" együtt, melyek között ugyanolyan rangon szerepelnek a klasszikus zene megszólaltatására alkalmas hangszerek, mint a biciklipumpa,vagy más zaj (hang)-keltő szerszámok.Előadásait még szabadabbá és változatosabbá teszi széles hangterjedelme és gesztusainak változatossága, melyeket az élő előadásban bőven használ, kifejezve iróniáját és humorát.Bár az USA-tól Japán-ig zajos sikereket aratott, a külföldi szakma csak most kezdi igazán felfedezni a sztárt, aki kellő alázattal, mégis merészen nyúlt hozzá akár Bartók zenéjéhez és választotta előadása vázául, mint pl a 44 hegedűduóját.Maga Bittova az előadásait "személyes népzeném"-ként aposztrofálja.