Új üzletek nyílnak. A boltosok rettegnek és panaszkodnak: máskor már ilyenkor igazi nagykarácsonyi forgalom volt, most a maradékot is elviszi majd az új, a csillogó, a más.
Számolunk: gyermekjáték ezer alatt már alig és egyébként is hol van az a gyerek, akinek egy potom hétszázat kóstáló dominóval "ki lehet szúrni a szemét", amikor mások bezzeg... Lehet, hogy külön pech, ha valakinek több unokája van? Könyv ugyancsak nincs ezer alatt, de a határ a csillagos ég, illetve a buksza, a CD-k jól hangzanak, de ki tud megfelelni egy ilyen változó izlésű kornak, hogy egy fanyalgó arcot kelljen szenteste figyelni, amikor nem elég heavy a metal...Még szerencse, hogy az öreg és fájós derekaknak ma is gyógyszere a meleg, egy jól körbeérő takaró, a praktikusabbak meg csak örülnek a szerény kis pénznek, az odacsúsztatott "Szentistvánoknak", esetleg vásárlási utalványoknak. Főjön tovább az ő fejük!

És még nem beszéltünk az egyetlen stabil pontról, amit sem az ezredvég, sem a rendszerváltozás nem tudott elűzni az ünnepi programból: a karácsonyi étek. Még olcsón megúszhatjuk, ha a család szereti a kocsonyát. De ha előkelőbb angolszász pulykára fáj a fogunk, hát megint jobban ki kell nyitni a pénztárcánk.Egy kis hideg vacsora, a szocialista borok (sosem látott tőkét) és sörök drágulása egyes családokat már eleve reménytelen helyzetbe hoz...
Drágább a fa is... Műfa vagy igazi? A s.nobilitas még nem döntötte el végérvényesen a kérdést, egyébként is jobban mutat a kerti nagy karácsonyfa, azon többen irigykednek: látni, hogy "bírják" a villanyszámlát!