Genius loci-a hely szelleme.Amikor a volt karmelita kolostorban jártunk vendégségben, Bánfalván, akik ezt a servert és ezen keresztül sok kiváncsi polgárt szolgálunk, volt már alkalmunk megcsodálni a tárgyak és helyek együvévalóságát, szerves kapcsolatát a művésznőnél, akinek november 22-én nyílt meg kiállítása az Erdélyi Házban.

A Kiállítást Sz.Nagy Sándor, a Soproni Képzőművészeti Társaság elnöke nyitotta meg.A ház egyik termében asztalokon, kicsit az odahelyezett fenyőgallyakkal a közelgő ünnep hangulatát megelőlegezendő fogadnak bennünket, látogatókat a tárgyak.

A művésznőt ihlető környezet immár a szobrokon és kisplasztikákon keresztül keltette életre az alvó kolostort, ahol már nem sok minden emlékeztet a kényszerű funkcióváltozás okozta tetszhalálra. Az elhaló mag példázata jutott eszembe önként, amikor a kiállítás tárgyai között idéződött fel ez az emlék, mert ezek a tárgyak úgy hordozzák magukban az örök jövőt, hogy ezt az életet kölcsönzik mindenütt a környezetnek, ahol megjelennek. Ezen a kiállításon is ennek lehetünk részesei, hiszen csak tanúnak lenni ebben nem érdemes.

A leegyszerűsített formák, melyek éppen a felszínes és felesleges külcsín elemeit nélkülözik, lehetővé teszik mindannyiunk számára, hogy abban az egyszerűségben - majdnem azt írtam: rendi egyszerűségben - tegyenek bizonyságot a valóság egy szeletéről, hogy csak a lényeget hordozva, egyenesen közvetítsenek a téma és a szemlélő között.Segítenek ebben azok a motívumszerű képi utalások, melyek körbevezetik a látogatót és egységbe foglalják a különböző témákat hordozó alkotásokat.

Környezet és alkotó, s ami még ritkább, téma és alkotó olyan természetes egymásra találását figyelheti meg a tárlat látogatója, ami nagyon ritka a művészet nyelvét használó tanuságtevőknél is..

További elmélyült, alkotó munkában gazdag éveket kívánunk Kálmán Évának, amikor megköszönjük, hogy az emberek olyan szolgálatát választotta, ami nem a legnépszerűbb manapság a művészetben, szellemiségét tekintve pedig a polgári életben.