Nagyvárad érintésével Belényes felé vettük az utunk. Itt megtekintettük az 1975-ben feltárt Medve-barlangot, amely az Aggteleki Cseppkőbarlanghoz hasonlóan rendkívül szép, csodálatos képződményei vannak. A Gyalui-havasok szerpentines útjain végighaladva értük el a Tordai hasadékot. Tordaszentlászlói szállásunk, finom vacsora és majd kiadós reggeli után tovább utaztunk Kolozsvárra, ahol mintegy három órai idegenvezetői kísérettel bejártuk Erdély fővárosának legszebb utcáit, fontosabb emlékhelyeit. Innen haladtunk tovább Dés és Naszód érintésével Óradna felé. A község főterén Pál Vilmos Barna, a helyi plébános és magyarok sokasága várt bennünket, ünnepélyesen virággal.A szállásunkról, ellátásunkról a helyi magyarság gondoskodott.

Másnap 11 órakor ünnepélyes misén vett részt az egész csoport, a pap a prédikációját magyarul és románul is elmondta, majd a mise a magyar himnusszal fejeződött be. Ezután bemutatták az épülő, már fedél alatt álló, 2 emeletes Magyar Házat, amelynek továbbépítéséhez átadtunk 90.000 Ft-ot, azzal az igérettel, hogy azt még néhány ezerrel kiegészítjük hazaérkezésünk után. Délután Radnaborbereken áthaladva csodálhattuk a radnai havasok karcsú fenyveseit. Az esti összejövetelen a helyi magyar tanítónők és óvónők irányításával lányok és fiúk magyar népviseletben népdalokat, magyar nótákat énekeltek és táncoltak. A gyerekek, bár magyarul nemigen tudnak beszélni, az énekeket hibátlan kiejtéssel eldalolták. Az idősebbek elfogadhatóan társalogtak magyarul, a fiatalabbak már nehezebben, a gyerekek inkább csak értik a magyar szót, de beszélni már nem mernek. Az idősebbek meg is jegyezték, hogy ma és holnap délelőtt még magyarul beszélnek, de később már egyre inkább csak románul. A késő esti órákban népdaloktól hangos étteremben, már mindenki énekelt: a helyiek intonálták a legtöbb dalt, s ezeket a fiatalok is mind ismerték.

Búcsúzásul mindnyájan közösen elénekeltük a Székely és a Magyar Himnuszt.

Jereb Ottó beszámolója