Kicsit jelképes erejű volt ez a megnyitó, hiszen a Főiskolán abban az időben egy különlegesen tehetséges, összetartó nemzedék jött össze, akiknek - legalább szellemi - kapcsolata nem szakadt meg a főiskola elvégzésével. A grafikusoknál Kondor Béla és Gácsi Mihály, vagy a szobrászoknál Borsos Miklós keze alatt Csekovszky Árpád. Ahogy ez utóbbi másfél éve, úgy Rékassy már csaknem 10 éve, hogy nincs az élők sorában. Művészete alapján már korán szárnyára kapta a világhír és a föld legkülönbözőbb pontjain állíthatott ki és nyert díjakat is.

Sokan manieristának tartották, éppen mert nem csatlakozott semmiféle divatos, tiszavirág életű irányzathoz, és talán a kor kényszerítette lehetőségek ismeretében lett az, ami, ahogyan más lett Reich Károly vezetésével a grafikus társadalom java az elmúlt rendszerben. Kicsit posztumusz, kicsit gyűjteményesnek is nevezhető lenne ez a kiállítás, ha nem élne annyira mindannyiunk bensőjében ennek a tehetséges embernek a művészete, életereje, biztos etikai ítélőképessége, ezzel együtt irónikus és humoros életszemlélete, mely biztos kézzel nyúlt minden alkalommal a kritika eszközeihez is. Jelen kiállítás két vezérfonala az Ovidius: Metamorphoses és az Erények rézkarcsorozat, kiegészítve két festménnyel Rékassy sajátos archaizáló stílusában és utolsó műveinek egyike, a Megfigyelő.

A rendkívüli rajztudás, mely csak a legnagyobbakhoz hasonlítható és nem párosult soha öntörvényű, minden áron való modernkedés kényszerével. A népmesék világából induló rajzművész üvegablak-szerű, síkban "kiterített", igényesen míves grafikákkal nyitott a világ felé és ehhez a gyökérhez sohasem lett hűtlen. Egy mai művész immáron klasszikus alkotásai láthatók Nagycenken és üzenik a mai kornak, hogy a tehetséggel párosult hűség minden korban produkálhat "klasszikust", annak minden, a mai kor követelte modernsége mellett.

1998. július 24., péntek 00:00