Kreativitás minden
mennyiségben
Az egyetemeken, főiskolákon tanulók számára a május vége a szorgalmi
időszak végét jelenti. Megkezdődnek a vizsgák. Sopronban van egy
intézmény, ahol a diákoknak még nem a beszámolók tanulásán jár az
esze, hanem egy – számukra – sokkal fontosabb eseményen. A fentiekben
körvonalazott hely a – négy évvel ezelőtt megalakult – Alkalmazott
Művészeti Intézet, bennfenteseknek egyszerűen csak AMI. Ennek a
szellemi műhelynek a tevékenysége színesíti, gazdagítja évről-évre a
soproni kulturális rendezvények palettáját. 1994 óta minden tanév
végén – szervezéstől függően félévente is – kiállítást rendez az
Intézet, ahol bemutatja az adott év művészeti termésének legjavát. A
korábban csak "belsősöknek szánt" munkabemutatókból igazi, komoly
kiállítások sora fejlődött ki. A kiállítótermek is ennek megfelelően
változtak; kezdetben a volt KISZ-házban, később az Intézet Deák téri
épületében, második éve pedig a Festőteremben kap helyet a nem
mindennapi kiállítás. Nem mindennapi, mert egy ilyen tárlaton a
látogató nemcsak a munkák, választott témák végeredményét,
konklúzióját ismerheti meg, hanem vázlatok, tervek, előtanulmányok
vezetik végig a különböző fejlődési fokozatokon, melynek végén nem
mindig áll világrengető remekmű. Nem is ez a cél! A feladatok arra
szolgálnak, hogy bővítsék az ismeretanyagot, gondolkodásra,
együttgondolkodásra késztessék a tervezőt és a befogadót egyaránt.
A május 23-dikán nyílott kiállítást dr. Winkler András
prorektor nyitotta meg, Mészáros György, az Intézet megbízott
tanszékvezetője pedig röviden beszélt a kiállítási koncepcióról.
A megnyitó után a Soproni Zeneiskola Ütőegyüttesének rögtönzött
koncertje oldotta a hangulatot.
A szervezés elsőrangú: a háromszög alapú hasábokká alakított paravánok
rengetegében bóklászó nézőt maga a kiállított anyag vezeti végig az
ún. alapképzőtől a szakmai tervezésig. A Festőterem két terme
lehetőséget nyújtott arra, hogy ez a két súlypont elkülönüljön
egymástól. Aki korábban is figyelemmel kísérte a Művészeti Intézet
kiállításait, tudhatja, hogy eddig nem volt szokás elkülöníteni a
kétféle, eltérő nézőpontot igénylő munkákat. Hiszen amíg egy – sokszor
elvont -, gondolkodást igénylő autonóm alkotás (csendélet, akt,
illusztráció, szobor) az alkotó kénye-kedve szerint készülhet és
hosszas elmélyedést igényel a befogadó részéről, addig a szaktervezés
során létrejövő alkalmazott művészeti tervezés (ipari formatervezés,
bútortervezés, építészeti környezetalakítás, belsőépítészet) során
kialakult formák, tárgyak jobban függenek a megvalósíthatóságtól, a
tömeggyártástól; a tervezőnek gyakorlatilag a technológiától
"gúzsbakötve kell ugrálnia". Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt,
hogy egyik vagy másik művészeti irány kevesebb lenne a másiknál.
Ellenkezőleg! Együttes jelenlétük biztosítja azt a sokszínűséget,
személyes látásmódot, amely jellemző a kiállítás egészére.
Már a kiállítás kapujában megcsodálhatunk egy "lovasszobrot", melynek
rikítóan sárga lova Don Quijote Rosinante-jére emlékeztet, rózsaszín
lovasa pedig üres markával, mintegy a kivont kard "helyével" riogatja
a kiállításra érkezőt. A kompozíció alatt pedig egy rakás szemét,
paravánhulladék, színes papírcsíkok.
Felérve az első emeletre, a kisebbik teremben kaptak helyet az
alaptárgyi képzésben készült munkák: gipsztorzók, másolatok,
szénrajzok, grafikák, könyvillusztrációk, anatómiai tanulmányok –
koponyák, csontok és ezek rajzai –, színtan és festmények. Elég vegyes
a kép, de mindegyik munka közös jellemzője: a minőség. A tárgyi és a
technológiai tudás egyszerre van jelen.
Átérve a nagyterembe képet kapunk a három szakirány, a belsőépítészek,
a bútoripari formatervezők és a csomagolástervezők munkájáról. A
központi térben kaptak helyet a harmadéves formatervezők és a
negyedéves belsőépítészek munkái: széktervek, és azok tárgyiasult
változatai, asztal- és komplett "dolgozósarok"-modellek láthatók. A
paravánok túloldalán a másod- és harmadéves belsőépítészek
épülettervei, átalakítási tervei és modelljei, a negyedéves
formatervezők bútortervei és a harmadéves csomagolástervezők
ládatervei és makettjei, palack és flakontervei kaptak helyet.
A hátsó falon a negyedéves belsőépítészek és másodéves
csomagolástervezők munkái láthatók.
Külön sarokban található a hallgatók által készített tipográfiai
munkák, betűkapcsolatok és egyéb kompozíciós tervek.
Összhatásában és szakmai színvonalában a kiállítás mindenképpen
elsőrangú, és június 7-ig van módja megtekinteni minden érdeklődőnek.
Akár többször is!
Go-Ga
Fotó: Németh Péter
|