"A Soproni Erdélyi Házban szeptember 13-án nyílt fotókiállítás a mai Bözödújfalut mutatja be"

Báró Orbán Balázs Székelyföld nagy ismerője, kutatója és bemutatója az udvarhelyszéki Bözödújfalu említésekor annak székely szombatos (unitáriusból kiszakadt, izraelita felekezethez húzó) lakosairól így ír: „ ...igen szorgalmas, jó módú, becsületes és erkölcsös emberek, s ez által érdemelték ki a nép között azt az elnézést és becsülést, melyben általában részesülnek; mert a székelyeknél hit dolgában nincsen toleránsabb nép; csak ne legyen ki vallásos érzelmeiket sértse, és felbujtogassa, egy faluban akárhány vallásfelekezet hívei elélnek egymás mellett... és bár életök folytonos társadalmi mártyrság, ők rendületlenül ragaszkodnak őseiktől öröklött hitükhöz; lelki meggyőződésükben semmi megingatni nem tudja; s ily szilárdság, ily önzetlen hűség, ily rendületlenség még akkor is becsülést érdemel, ha talán tévelygők lennének.
Az út amelyen az emberek az üdvösséget keresik, különböző lehet, de ki életét nemesen használja, ki becsülettel él, az bármely úton is elérheti azt...”
   
A Soproni Erdélyi Házban szeptember 13-án nyílt fotókiállítás a mai Bözödújfalut mutatja be. Balázs József Marosvásárhelyről származó fotóművész képei először dokumentum-erejükkel döbbentik meg a látogatót. Építészeti-képzőművészeti, iparművészeti képzettsége révén Balázs József óhatatlanul mélyebbre lát a témában, azaz  képei nem egy kiküldött tudósító, fotóriporter hiteles fotói, hanem egy művészi látásmód síkbeli megjelenítései. Művészi képekké nem csupán és elsősorban a kompozíció teszi azokat, hanem sokkal inkább az az érzelemgazdagság: iszonyat, düh, indulat, elkeseredettség avagy konok hallgatás, mely a képekből a döbbent látogató felé irányul. Igen, tisztelt látogatók, mert a mai Bözödújfalu immár egy tó fenekén nyugszik. Balázs József  képeit végignézve, ezért kell felocsúdnunk a döbbenetből és iszonyatból, ahhoz, hogy a képeken megjelenő művészi megoldásokra is felfigyeljünk. A fotósorozat korhű dokumentuma egy erdélyi falu vízbe temetésének, Atlantisszá válásának. Marosvásárhely-Szováta-Székelykeresztúr háromszögben 1989-ben eltűnt a föld színéről egy falu: egy olyan székely falu, amelyben öt felekezet hívei éltek békeségben. Olyan emberek, akik őseik földjét szorgalmasan művelték emberöltőkön keresztül és - mondják-, hogy a falu elárasztása előtti időszakban is rendületlenül az ősi törvényeknek engedelmeskedve vetettek, ültettek, kapáltak, metszették a gyümölcsfákat. Közben folyamatosan tanúi voltak a falu közvetlen határában kezdődő építkezésnek. Gát épült, azzal a céllal, hogy gyűjtőtavat létesítsenek. Bözödújfalu helyén. A falu lakosait a négy égtáj irányába kitelepítették: panellakásokat kaptak.
 
Véginézzük a kiállítást: a víztenger közepén magányosan álló székelykaput, a víz feletti semmibe vezető lépcsőfokokat, a néma, harang nélküli templomtornyokat, az 1900-ban készült orgonát, a vízben álló temetőkertet, aztán a jég fogságába meredt kísértet-tájat ... Balázs József drámai részleteket láttat meg, érzékenyen és csendes szomorúsággal hajol  a tájhoz, nem szenzációt hajhász és nem vaku-villogtató-módra fényképez. Képein a csend, a halál és pusztulás csendje elnyomja a víz loccsanásának zaját... A képek - javarészt Reményik Sándortól kölcsönzött -  címei segítenek a sokkoló látvány okozta dermedtségen túllendülni és továbbgondolni a látottakat.  Miért ? - kérdezik Balázs József fotói.
Mikor 1991-ben először tárult elém az erdőszentgyörgyi úton a kanyar után a tó,- akkor a víz szintje sokkal magasabb volt, úgyannyira, hogy a templomnak csak a tornya látszott ki a vízből - , két dolog jutott eszembe: a falu lakói, a házaik egy részét lebontották ugyan, de a templomokhoz nem nyúltak, mert templomot, azt csak építeni lehet, lerombolni nem. A másik gondolat: vajon az utolsó istentiszteleten miről prédikálhatott a tiszteletes abban a templomban, amelynek küszöbét már a víz nyaldosta, mit mondhatott még azoknak az embereknek, akiktől erőszakkal elvették ősi földjüket, házukat, halottaikat, emlékeiket, életüket...1989-ben.
 
E rövid kiállítás-bemutatóban a képekről kevesebb, inkább a történésekről esett több szó. talán ezúttal Balázs József fotóművész célja is ez volt.

Tóth Éva