Kis kiállítás
Nagy-Britanniáról
Június 15-én, hétfőn nyílt meg a Gárdonyi Géza
Általános Iskolában (Ferenczy János u.) Németh Edit
fotókiállítása a brit szigetekről. A képek az iskola
földszintjén a nyári festés és a letagadhatatlan iskolaszag
keverékében, újonnan festett falakon függnek, háromnegyed-körben. A
címek mellett a nézőket rövid, néhány szavas ismertető vezeti a
történelem elmúlt
évezredeibe.
Boscastle-i régi posta
Brüsszelen keresztül ér a fotós Nagy-Britanniába, hogy a szigeteken
átutazva, felvillantson egy-egy pillanatot, amiért ő is hosszasabban
megállt. Canterbury, Wales várai, Tintagel romantikus és kies
partszakaszai, Arthur király vára, a Stonehenge képei előtt vonul a
látogató.
Arthur király vára
Igényesen megkomponált és kivitelezett képek ezek. A fotós nem él a
fotográfia újonnan vagy régebben kitalált technikai eszközeivel, hogy
bonyolulttá és élvezhetetlenné tegye az élményt, mely itt átsugárzik
készítőjükből a képeken keresztül a nézőbe. Csupán egyetlen képen
úsztatott egymásra képeket a fotós. Ez sem zavar, mert eredetijeit is
ott találjuk mellette a falon. A képek meghálálják készítőjüknek, hogy
bízott a fotók tárgyában és saját magában: ami őt érdekelte, az mást
is érdekelni fog. Ritka, és sokaknak ajánlható megtekintésre az ilyen
tiszta és szépre-hangolt kiállítás!
Canterbury
Két apró megjegyzés viszont mindenképpen ide kívánkozik.
Megérte volna a fáradságot - és a minden bizonnyal nem kis anyagi
befektetést -, hogy nagyobb anyag kerüljön a nézők elé. Ennek az
önkényes válogatásnak, megvan a maga bája, de mégis - ilyen nagy
országról lévén szó - marad egy kis hiányérzetünk. Szinte megjelenik
előttünk a sok egyéb téma, más falak, várak és emberek(!). Talán egy
picivel nagyobb teljességre kellett volna törekedni, részben több fotó
bemutatásával, másrészt a fotók egy-egy részlete is megérdemelt volna
egy-egy nagyítást, szépségük részletező bemutatását.
Stonehenge
Csak egy szubjektív megjegyzés: lehet, hogy fontos, hogy mit mondott
Henrik király Becket (Szent) Tamásról. A szállóigék csak valós,
teljes történelmi környezetükben értelmezhetők. Talán van olyan
fontos, hogy mit mondott Thomas Becket - "Egy ember az
örökkévalóságnak" - Henriknek... A szavak súlyát, ha más nem, a
rácsorgó vér növeli, mely a képek idealisztikus színvilágán is áttör a
történelem ismerőinek szemében.
(Külön köszönjük Németh Editnek, hogy közlésre átadta az itt
látható fotókat.)
- DI -
|