CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. december 29., vasárnap, Tamás, Tamara napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Az Új Ember ma Magyarországon

„Ha akár egyetlen olvasót sikerül alakítanunk, a példabeszédek értelmezése szerint az is eredmény.”


Rónay László, az Új Ember című első számú katolikus sajtóorgánum főszerkesztője a Keresztény Értelmiségiek Soproni Csoportjának vendége volt előadói minőségben.
Sopronban tartózkodásakor adtuk át kérdéseinket, melyekre Rónay László e-mailben válaszolt.


1. Hogyan változott meg a katolikus sajtó a rendszerváltozás után?

A rendszerváltás utáni katolikus sajtó többarcú lett: a Vigília és az Új Ember - a Katolikus Szó működését nem érzem egyértelműnek, szerepe máig tisztázatlan - mellett egyre-másra indultak új hetilapok és folyóiratok. E sokszínűségnek van hasznos és káros következménye. Hasznos az információk áradása, a többféle nézőpont érvényesítésének lehetősége. Az olvasói réteg azonban nem képes eltartani e lapokat, ezért ezek anyagi gondokkal küzdenek, kénytelenek hirdetésekkel, fizetett közleményekkel küzdeni életben maradásukért.

2. Van-e megbánnivalója a katolikus sajtónak a 40 szocialista évből?

Van. De nemcsak a katolikus sajtónak van. Érzésem szerint majdnem mindenkinek voltak kisebb-nagyobb megalkuvásai. Ki-ki elszámolhat magával, s bízhat Isten megértésében. Azt azonban ne feledjük, hogy - néhány karrierista kivételével - az egyházak az életben maradásért küzdöttek.

3. Független-e a katolikus sajtó, mennyire közölhet teológiai megfontolásokat, és mennyire nem?

Meglátásom szerint a katolikus sajtó függetlensége mást jelent, mint e szó közértelmezése. Számunkra vannak olyan útmutatók, amelyektől igyekszünk nem eltérni, inkább képviselni és népszerűsíteni próbáljuk őket. A szerkesztésbe, és a lap összeállításába senki nem szól bele. Mivel akadnak néha olyan kérdések, amelyek eldöntésére nem vagyok hivatott, igyekszem hozzáértőkkel konzultálni.

4. Milyen visszajelzések alapján kell - vagy nem kell - változtatni az Új Ember tartalmán, profilján?
Rengeteg levelet kapunk, s olvasóinkkal találkozva is sok olyan ötlet merül föl, amit érdemes megvalósítani. Rendkívül fontos számunkra az olvasók építő bírálata, a rendszerint politikai kérdéseket körbejáró dühödt kirohanásokkal azonban nem tudunk mit kezdeni. Sajnos, ilyenek is vannak, s ha arra gondolunk, mennyit szenvedtek emberek az említett 40 évben, érthető, ha a döbbenetes ügyeket és méltatlan személyeket látva a fogukat csikorgatják.

5. Mennyire lehet alkalmas egy lap általában - és konkrétan az Új Ember az olvasóközönség alakítására?
Nem hiszek abban, hogy bármilyen újság tömegeket alakít. Én azt szeretném, ha elgondolkodtatnánk, a keresztény értékek felé fordítanánk azokat, akik hallgatnak a jó szóra. Hogy mindig jól szólunk-e, az más kérdés. De ha akár egyetlen olvasót sikerül alakítanunk, a példabeszédek értelmezése szerint az is eredmény.

6. Ismeri-e az olvasók szociológiai megoszlását? Hogyan befolyásolja a tartalom összeállításában az, hogy a szociológiai felmérések szerint a magukat vallásosnak valló emberek túlnyomó többsége szegény, sőt a létminimum határán él?

Pontos ismereteim nincsenek olvasóink rétegezettségéről, bár éppen most készül ilyenféle felmérés. Valóban a legszegényebbek hozzák meg rendszeres áldozataikat, hogy vásárolják, olvassák az Új Embert. Mi azonban az értelmiségi fiatalokat is szeretnénk megszólítani. Ez utóbbi a legnehezebb, hiszen egyszerre kellene vallási ismereteket adnunk, s itt és most felvetődő egzisztenciális kérdésekre válaszolnunk. Próbálkozunk. Én mindig hittem Isten segítségében.
(A következő kérdésekre nem vagyok hivatott válaszolni. Sosem voltam műszaki ismeretekkel rendelkező ember, így most már megmaradok ezek csodálatánál. De mert a kérdések időszerűek, s a rájuk adott válaszok közérdekűek lehetnek, megkértem az Új Ember felelős kiadóját és technikai "organizátorát", Horta Gábort, hogy ő adja meg a feleletet.)

7. Az Ön által szerkesztett újságból a vezércikk és a főbb cikkek már rendszeresen olvashatók az interneten. Van-e visszajelzés a letöltések számáról? Befolyásolja-e ez az újság hagyományos kiadásának olvasottságát? Milyen lehetőséget lát egy katolikus újságíró a hálón való megjelenésben?

A letöltések számáról - lévén, hogy jelenleg még nem mi magunk, hanem a Vitéz János Főiskola kezeli a hálót részünkre - nincsenek pontos adataink, de információim szerint elég jól állunk a top-listán. Az újság eladási példányszámát nem befolyásolta érezhetően megjelenésünk a hálón (sajnos a kényszerű áremelés annál inkább). Újságíróink még nem érzékelik a hálón történő megjelenés lehetőségeit, de ez valószínűleg változni fog, ha saját kezelésünkben, a szerkesztőségben fog működni a kapcsolat, ami várhatóan egy-két hónapon belül megtörténik.

8. Használja-e a hálót ismeretek megszerzésére, érte-e meglepetés annak használata közben?
Az internet-használat még gyerekcipőben jár nálunk, de a fenti változás minden bizonnyal jelentősen módosítani fogja mindezt.
Üdvözlettel: Rónay László és Horta Gábor
Emil szerepében:- DI -



1998. május 14., csütörtök 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület