• - Kedves Direktor úr!
  Az 1998/99-es szezon vége felé értékelést szeretnék kérni: mennyire elégedett a színházi évaddal, a Soproni Társulat munkájával?

- Kétféle szempontból közelíteném meg a kérdést: egyrészt művészi szempontból, másrészt egy olyan helyzetből, ahogyan az év elején indultunk és az egyfajta összeszedettebb, összefogottabb munkát követelt meg. Ez utóbbiról szólva először, ebben a kérdésben nagyon sokat léptünk előre: gondosabban tervezettek a produkciók, a háttér-ügyeink. Ezt persze a közönség nem nagyon tudja érzékelni ill. értékelni, de ez így is van rendjén: pont azt szeretnénk, ha ez kifelé nem okozna semmiféle változást, ha minden zökkenőmentes marad, ha az illúziókeltés kevesebb pénzből ill. a pénzek átcsoportosításából megoldható. A gazdálkodásunk tehát változott, ugyanakkor úgy gondolom, a művészi célkitűzéseknek a lehetőségekhez képest eleget tettünk, hiszen azok a bemutatóink, amelyeket ebben az évadban tartottunk, minden közönségrétegnek valamennyire kedvesek voltak. Persze a műsor összeállításnál ez az elsődleges szándék, hogy mindenkinek nyújtsunk valamit, ami hozzá közel áll.

• - Mi a direktornak, mint művészeti vezetőnek a véleménye?

- Különféle rendezések és rendezői elképzelések, színészi alakítások is nyomon követhetőek az évad folyamán. Sőt, úgy gondolom, azzal, hogy a kamaraszínház igazából beindult, ott három olyan produkciónk is van (volt), amire igazán büszkék lehetünk. Én elégedett vagyok. Az más kérdés, hogy a közönség majd hogyan szelektálja a dolgokat. Remélem, hogy összességében ők is sikeresnek fogják tartani.

• - Szabad-e egy "atyától" megkérdezni, hogy a sok kedves gyermeke közül melyik a legkedvesebb?

- Tulajdonképpen nekem nagyon nehéz döntenem. Mint színész és mint igazgató is másképpen állok a dologhoz, ha "benne vagyok", vagy mint igazgatónak, az egészért is kell felelnem. Ha mégis kiemelkedő előadásokat kell említenem, akkor várakozáson felüli volt két előadásunk is: én az Üvegfigurákra gondolok, ami nem egy könnyű darab és Tenessee Williamsnek ez a darabja nagy színpadra készült eredetileg. Igen jól sikerült, nagyon szép, átgondolt előadás. Nagyon-nagyon meglepődtem az Apostolnak a fogadtatásán. Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ennyire utat talál a szívek felé. Most már jó néhány előadáson túl vagyunk és azt tapasztalom, hogy igenis kellenek az ilyenfajta katarktikus élmények. Mindkét darabban ez van, persze más-más szinten szól hasonló dolgokról mindegyik, illetve hasonló pontok találhatók bennük. A színháznak nagy előnye, hogy ott és akkor, abban a pillanatban valamiféle olyan élményhez jutunk, amely vagy előrébb visz bennünket vagy elgondolkodtat.

• - Milyen saját szerepet és milyen más egyéni alakítást emelne ki az évadból?

- Mint színész, én felhőtlenül nagyon jól éreztem magam és boldog vagyok, mert meghívtak bennünk a Győri Fesztiválra - a Sörgyári Capriccio-ra gondolok - ráadásul nagyon sokat jártunk más városokban, csak párat sorolnék fel: Nagykanizsa, Körmend, Szombathely, Pápa, és fantasztikus nagy sikere volt a darabnak, még úgy is, hogy nem kamaraszínházi körülmények között játszottuk. Hát nagyszerű darab! Ami még nagyon fontos, hogy a kiemelkedő előadásokban kiemelkedő színészi alakításokra is büszkék lehetünk. Elsőként kiemelném Borbás Gabi alakítását két darabban is, a Nyitott házasságban és az említett Üvegfigurákban, ugyanakkor Szombathy Gyuszi ellenállhatatlan volt, "viszi a vállán az előadást" a Csúnya lány című darabban. Kabos Gyula után játszotta ezt a szerepet és szerintem tökéletesen. Ugyanakkor nagyon kiemelkedőnek tartom három fiatal hölgynek is a szerepalakítását, akik nagyon szépen fejlődtek itt a színházban: Urbán Andira gondolok a Karamazov testvérekben - fantasztikus színeket villantott fel. Törtei Tündi nagyon szépen énekelt itt az Apostolban és az Üvegfigurákban egy másfajta énjét mutatta meg. Ugyanakkor reveláció erejével hatott Rácz Briginek a Sörgyári Capriccioban nyújtott csodálatos, életteli alakítása. De másokat is kiemelhetnék, akár az új tagok közül Boros Gabinak a beilleszkedését, aki a társulatba frissességet hozott. De nagyon sok minden volt még! Ne felejtsük el Kőszegi Ákost a Sok hűhó semmiért-ben vagy a Vészfékben azt a nagyszerűen megkomponált együttes játékot, ahol nehéz kiemelni bárkit is…A legtöbb meglepetést a felsoroltak okozták, de a többiek is nagyon szépen dolgoztak.

• - Hogyan történik az évad értékelése?