Somló hegyen jártak a Soproni BorbarátnőkSomló hegyen jártak a Soproni Borbarátnők

“Minden borunk közül a somlai számomra a nincs tovább. Annyira tele van a teremtés mámorának olajával, hogy csak kellõen elmélyedt, végleg elcsendesült, kiegyensúlyozott magányban szabad inni. A bölcsek bora azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derût.”

A fenti Hamvas Béla idézet elhangzásával vette kezdetét a közelmúltban a Soproni Borbarátnõk látogatása a Somlói borvidéken.
A másfél hónappal ezelõtt hivatalosan is megalakult, díszes alapítólevéllel rendelkezõ hölgykoszorú tagjai elsõ kirándulásukat tíz bátor férfi társaságában a Somló hegyen szervezték.

Fekete Béla nyugdíjas gazdálkodóként 2.5 hektáron évi 80 hektoliter bort állít elõ felesége segítségével mint nyugdíjas gazdálkodó.
A hegy déli oldalán Somlóvásárhelyen épített családi pincéjében kóstoltuk az elsõ somlai borokat. Hárslevelû, Furmint, Rizlingszilváni valamint Juhfark alkotta a választékot. Ezután a szõlõlugas alatt házi pogácsát fogyasztva az általa ezen a vidéken elsõként telepített

Chardonnay-t kortyolgattuk és mindannyiunk arcára elégedett mosoly derült. A helyi borturizmus kialakulóban van, a helyben fogyasztás még nem igazán jellemzõ.
Fekete Béla Budapesten értékesíti borait palackozva, 8-9 ezer palack az utóbbi három év átlaga.
A Hegykapu étterem felé vezetõ Somlói Borúton örömmel kapkodtuk a lábunk alatt reccsenõ somlai diót melynek íze mennyei harmóniával simult a kitûnõ fehérborok zamatához.Ebéd közben Somogyi Lajosné a hegybíró felesége és Szabó Károly étterem vezetõ mutatta a Somló hegy ahogy itt nevezik a kis Benjamin ékességeit. Juhfark, Hárslevelû , Olaszrizling és Tramini dukált az ebédhez. Külön élmény volt a somlai zászlósbor, a Furmint kóstolása a Fehérvári pincébõl .Hallottuk , hogy aki e táj borait issza annak fia születik. S hogy mindezen borok valóban a nászéjszakák borai annak bizonyítéka hogy Somogyi hegybírónak három fiúgyermeke van. A négyfogásos könnyû ebédet stílusosan szõlõsrétessel zártuk.

Estefelé Györgykovács Imre pincéjét látogattuk meg. A nem sokkal több mint 0.5 ha-on gazdálkodó nagyhírû kertésztechnikus, 1979-tõl borászkodik 1992-tõl palackozza és így értékesíti a borait az utolsó cseppig. Az évi 6 ezer palackot Budapesten forgalmazza.
A palackozás költségeit a kereskedõ elõfinanszírozza.Tisztára meszelt kóstolószobában fogadott minket a szerény középkorú gazda és felesége. Mint egy klasszikus családi vállalkozás a leányuk is sürgött forgott a borok szervírozása közben. Egy késõi szüretkor - október 20-án - szedett 20.5 cukorfokú 1999-es Olaszrizling, egy száraz kemény Juhfark majd egy Furmint volt soron.Megtudhattuk, hogy a szüretet brigád végzi, de a feldolgozásnál csak a gazda és a felesége van jelen.

A nap utolsó borát egy gyönyörû színû és hársméz ízû Hárslevelût a pincében ízleltük és megállapítottuk, hogy az utolsó szóig igaz, amit eddig a somlai borokról olvastunk.
Hogy valóban létezik-e az az õsz apóka aki hét év, hét hónap, hét nap elteltével kinyitja a hegy gyomrában rejtõzõ kincses barlang ajtaját azt nem tudjuk. De arról bizonyosságot szereztünk, hogy a somlói pincék mélye valós kincset rejt a természet és az ember közösen teremtett kincsét a somlait.

A Soproni Borbarátnõket külön köszönetet mondanak Szabó Miklós erdõérnöknek, aki mint somlai gazda és soproni természetvédõ tanár végig vezette a borbarátnõket Somlói borvidéken.

Luka-Keglovich