Illusztráció: D.Hoffer Erzsébet
Lk 21.25-28,34-36 Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje. Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.?
Ferde-nyak. Magyarul így hívjuk azt a kórképet, mely fájdalmában és mozdulatlanságában a hexenschuss rokona, csak valamivel feljebb, a nyak táján. Elég hozzá egy "elfekvés", egy kis megfázás, egy hirtelen mozdulat - természetesen a nem kívánt irányba -, és máris itt a márványfej: ugyanolyan mozdíthatatlan és ráadásul ordít tulajdonosa, ha bárki bármerre mozdítani próbálja.
Meg lehet csillagnézésben is kapni: Jézus itt nem erre biztat, csupán arról beszél, hogy mindenki látni fogja a jeleket, nem az lesz a kunszt, nem az lesz a nyertes, aki először meglátja. A sorsunk már eldőlt és abban nyilvánul meg láthatóan, hogy ki mit csinál tovább? Aki ásott az ás-e tovább, aki kártyázott, meri-e lehúzni a következő (a nyerő) lapot, aki imádkozott, az kimondja-e a következő szót. Ha igen, akkor valamiképpen "együtt van a batyu", indulásra kész a tulaj, nem kell félnie a "vámnál", ha a csomagot kinyitják. Várja-e az eljövetelt? Adventben él-e, aminek első vasárnapja a mai. Az üdvös (értsd:a felismerésben üdvre vezető) félelem vasárnapja.
Ha hirtelen mást szeretne csinálni, azt is lehet, csakhogy késő már! Jöhet a ferde-nyakra a meleg só, a borogatás, s amíg most még meggyógyul, akkor már nem lesz ideje. Mert nem volt készen, nem volt menetkész állapotban. Valami ideragasztotta.
Közös lesz még, hogy mindenki lát egy alakot, aki valahonnan ismerős. Megjelenik. Felhők meg körítés csak emberi magyarázat. Ott lesz egyszercsak, de mindig is ott volt. Mindenki máshonnan ismeri, és mindenki ugyanonnan. Ő az, Aki ránk szorult, Ő a múlt heti Király. Most ismét király alakban, de az örök uralom (és élet) kezdeteként jön el.
Hová nézünk? El, mások feje felett? Az égre, csak a csillagokat bámulva? Magunk elé, egy jó koporsó távolságba, a földre sütött szemmel, ahogyan a jó szerzetes teszi? Mások szemébe, mert nincs félnivalónk? Esetleg behunyjuk szemünk, és ahogyan az óvodás csinálja: "akkor nincs is világ"?
Virrasszatok, amikor ébren vagytok, hogy nyugodt alvásotok is virrasztás lehessen! Legyen kéznél a batyu, benne mindennel, amit megcsináltál, amit leimádkoztál és amiről fogalmad sincs, hogy hova szállt. Most kiderül.
- DI -