A kannibalizmustól a hamburgerig....
avagy mit tudunk a Creutzfeldt -Jakob betegségről.

Napjainkban újra egyre többet hallani a kerge marha kórról, és a szivacsos agyvelősorvadásról.
A következőkben a betegséget kiváltó okokról, és a betegség hatásairól szólunk.

A betegség kialakulásáért nem vírus, és nem is baktérium a felelős, ún. prion betegségről van szó. A prion specifikus fehérjét jelent, amelynek jellegzetessége, hogy nukleinsavat, vagyis örökítő anyagot nem tartalmaz. (A prionok felfedezéséért 1997-ben Stanley B. Prusiner Nobel díjat kapott), A prionok által okozott betegségek a szervezetben nem váltanak ki ellenanyag termelést, és nincs gyulladásos reakció sem. A prion nem csak fertőzés utján kerülhet a szervezetbe, hanem mutáción átesett gének is kiválthatják ezt a betegséget. Kialakulása ezért lehet örökletes is.

Fontos megjegyezni, hogy a kerge marha kór nem azonos a Creutzfeldt-Jakob betegséggel, bár a tünetek nagyon hasonlóak. Azt mondhatjuk, hogy a Creutzfeldt-Jakob betegség a kerge marha kór emberi megfelelője.(Napjainkban a tudósok megtalálták a Creutzfeldt-Jakob betegség egy újabb változatát, amely a népesség 45 évnél fiatalabb egyedeire is veszélyt jelent.) A Creutzfeldt-Jakob betegséget leginkább lassú szivacsos-agyvelőbántalomnak fordíthatnánk. A név jól tükrözi a betegség lényegét. Az agyban folyamatos és megállíthatatlan az üregképződés. Végül a teljes központi idegrendszert tönkreteszi és halálhoz vezet. Amíg a folyamat tart, furcsán viselkedik a beteg. Az embernél főleg gyors szellemi leépülést és rohamszerű izomgörcsöket tapasztalhatunk. A betegség agyszövet vizsgálattal ill. genetikai teszt révén diagnosztizálható.

Hogyan fertőződtek meg a szarvasmarhák?
A betegség eredetileg csak a birkák között fordult elő. Innen erednek a magyar "úgy viselkedsz, mint a kerge birka", ill. a "Megkergültél?" kifejezéseink is. Sokáig homály fedte, hogy a szarvasmarhák, hogy kapták meg a fertőzést. A vitát végül is az angliai tehenek döntötték el: ezeket az állatokat az ember kényszeríttette "ipari kannibalizmusra" - agyonsterilizált tápkeveréket etettek velük. A tápszer elhullott társaik testfehérjéit tartalmazta, amiben a fertőtlenítés után valóban nem maradt életképes virális vagy bakteriális kórokozó. De ott maradt egy hibás szerkezetű fehérje, amely a tápot fogyasztó állatra végzetes hatású volt. Hasonló úton a fertőzés már az angliai macskákhoz is eljutott.

És hogyan fertőződhetnek az emberek?
Erre a kérdésre pillanatnyilag nincs megnyugtató válasz. Annyit sikerült kideríteni, hogy szaruhártya átültetés és idegsebészeti műtétek után megnő a fertőzés valószínűsége, ill. olyan felnőtteken alakult ki, akik gyermekkorukban cadaver hypophysisből előállított növekedési hormonkezelést kaptak. Magyarul, akibe fertőzött emberi agyszövetet ültettek át, vagy fertőzött állati agyvelőt fogyasztott, nagy a valószínűsége hogy fertőződik a kórral. Ennek egyik példája egy rokon betegség a Kuru. Ez a betegség csak az Új-Guinea felvidékein élő Fore bennszülötteknél fordult elő. Ott is főleg nők és gyerekek körében. Oka a rituális szokásként élő kannibalizmus. A legyőzöttek elfogyasztásakor, azok agyát a nők és a gyerekek kapták. Amióta megszűnt a kannibalizmus, nincs Kuru sem. Mind a mai napig a prion betegségek emberekben halálosak. A tudósok reménykednek abban, hogy előbb fognak a betegség hatásos gyógyszerére rátalálni, mintsem, hogy az válna járvány szerűvé.

Addig pedig ránk van bízva, hogy mit kérünk Józsitól, a hentestől...


- Nagy Árpád -