CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. július 18., csütörtök, Frigyes napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Közélet  

"A mi célunk 2002 - Európa"

"A mi célunk 2002 - Európa"
 
 Interjú Kerner Lőrinccel.

Kerner Lőrinc, az Országos Német Önkormányzat elnöke a közelmúltban Sopronban járt. A Magyarországi Német Kultúra Hete elnevezésű programsorozat ünnepi megnyitójára jött el a valamikori rádiós, aki már évek óta a mikrofon és a keverőpult  másik oldalán áll. Persze nem felejtette el a szakmát, ami abból is kitűnt, hogy egy kérdésre nem két mondattal válaszolt. Kerner úr épp ezért nagyon jó interjúalany volt...
 -Ön alapította 1985-ben a Nikolaus Lenau Egyesületet, a háború utáni első magyarországi német tömörülést. Miként sikerült megalakítani ezt a szervezetet, hiszen az egyesülési törvényt csak a nyolcvanas évek végén  alkották meg...
 -1980-ban hazajöttem Kelet és Nyugat Németországból, ahol addig a Magyar Rádió és a Magyar Televízó tudósítója voltam. Nekem adatott az a lehetőség, hogy félig diplomáciai státuszban többet érintkezhettem a Magyarországról kitelepített németekkel. Csendben az NDK területén is, de fôleg az akkori Nyugat-Németországban. Láttam, hogy milyen óriási lehetőségektől esik el az ország, s a németsége is. Nem voltak meg azok a szervezeteink, amelyek fogadni tudtak volna bizonyos támogatásokat. Hazajöttem, s 1980-ban megalakítottuk Pécsen a Német Klubbot, amelyből nőtte ki magát a Nikolaus Lenau Egyesület. 1986-ban, a pécsi megyei jogú tanács hivatalának mezôgazdasági és kertészeti alosztálya jegyezte be, hiszen annak idején egyesület Magyarországon csak a kertészeknek és a méhészeknek volt, például a bélyeggyűjtőknek sem. Büszke vagyok rá, hiszen a második világháború után a kelet-európai térségben az elsô kisebbségpolitikai, önállóan bejegyzett, független egyesület voltunk. Célunk pedig abból a felismerésből született, hogy a több mint 300 ezer kitelepített német nem úgy viszonyult az egykori magyar hazához, mint a többi Európából elűzött németek. Szeretettel beszéltek mindig errôl az országról, a hatvanas évek közepétôl már haza lehetett látogatni, s mindent elkövettek, hogy az új német szomszédaiknak, akik ôket kicsit balkániakként fogadták, megmutassák, hogy ôk egy olyan országból jöttek, amelyet a saját német szorgalmukkal és erényeikkel közösen építettek, s hazájuknak tekintik. Sok-sok mindent el akartak érni, támogatásokat az iskolának, gyarapodó kulturális egyesületeinknek; eszközöket, hangszereket  hoztak. S ekkor kezdett el az égi csatornák fogadására alkalmas tányérrendszer megjelenni. Én többszőr jártam ebben a térségben, s kicsit irigykedve néztem az itteni barátaimat, hogy gyerekeik naponta láthatják Ausztria Tv adásait.  Azt mondtam, ha ez mindenütt így lenne, akkor máshogy állnánk a német nyelv ismeretével. Elkezdtünk szervezkedni, hogy legalább közösségenként  egy ilyen antennát fel tudjunk állítani. Ehhez kellett egy önálló, az akkori politikai állami rendszer költségvetésétől teljesen független szervezet, amely fogadja a kinti civil szervezetek és polgároknak a támogatását, s amely élére tud állni egy új német kisebbségi mozgalomnak.
Grósz Károly miniszterelnök úr kint járt Németországban, s a német államelnök kérdésére, hogy mivel támogathatná Magyarországot a német kormány. Első alkalommal hangzott el az akkori  magyarországi vezető szájából a kérdés. A miniszterelnök azt mondta, hogy itt a pécsi németek megalapították a háború utáni  első kelet-európai  nemzetiségi, kultúrpolitikai egyesületét, s székházat akarnak építeni. Így indult el a Lenau-ház építése, ez volt az akkori nyugatnémet kormány első, építészeti segítése egy Kelet-Európában élő népcsoportnak. 1990-ben aztán felavattuk a házat, azt mondtuk, hogy ez a ház kicsit az új Magyarországnak is jelképévé vált.  A házat úgy terveztük, hogy az itteni, a külhoni németség, a ránk kíváncsi magyarságnak legyen egy találkozóhelye.
 -Ön szerint mennyire vált be a kisebbségi önkormányzati modul?
 -Amikor mi, elsô nemzeti kisebbségként feloszlattuk a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségét, nem tudtuk még, hogy jót teszünk-e. A történelemre hagytuk ennek megállapítását. Ma már látszik, hogy jól döntöttünk, hiszen a két sín, két út egymás mellett úttévesztô lenne. Az önkormányzatok megalakulását kisebbségi rendszerváltásnak, különösen munka és általános szerepváltásnak tartom. Egyfajta stílusváltás következett be. A kisebbségi önkormányzati modellben fogalmaztam meg annak idején, hogy benne a magyarországi németség, mint kisebbség túlélési garanciáit látom, és ez bejött. Az önrendelkezési jog elsô elemeit kaptuk meg, a kulturális autonómia elsô, halovány lámpácskái villogtak fel. Ha elég ügyesek vagyunk arra, hogy éljünk törvényadta lehetőségekkel, akkor azt hiszem beváltottuk azt, hogy ez a modell garantálja túlélésünket.  De ehhez nemcsak a népcsoport szándéka kell, ehhez törvényi garanciák is kellenek.  A modell sikerét az is jelzi, hogy az előző 164 önkormányzat után most 264 kezdeményezés van, ezért kezdeményezték a kisebbségi törvény módosítását, mert jelenleg megvan a települési kisebbségi önkormányzat és van az országos. Megvan a gyökér és a korona, de hiányzik a törzs, a megyei szint. A másik gond a finanszírozásban van, nincs meghatározva, hogy a megalakított önkormányzatok száma, vagy a képviselők száma alapján finanszírozzunk. A választásokra semmi féle pénzt nem kapunk, pedig most már kirajzolódott, hogy ez hosszú távon meghatározó szerkezetévé, részévé válik a magyarországi nemzetiségi mozgalmaknak. S azért is módosítani kell a törvényt, hogy meghatározzuk a két önkormányzat - a települési és a kisebbségi - egymás mellett élését. Jelen pillanatban lebeg a kisebbségi a nagyban. Résztvehetünk, mint minden állampolgár az önkormányzati üléseken, de a kisebbségi önkormányzatok megválasztott, polgári akaratból létrejött tagjai nem terjeszthetnek be törvényjavaslatot. Rendezni kell a kisebbségi önkormányzatok helyét és szerepét. Amint megalakult a magyarországi németek országos önkormányzata 1999 januárjában, az új önkormányzat első határozata lesz a parlament felé, hogy pontosítsuk a kisebbségi törvényt. A következő ilyen nagy horderejű javaslatunk pedig az lesz, hogy az Országgyűlés mielőbb tűzze napirendre a kisebbségek saját jogon történő parlamentbe jutását. Én büszke vagyok arra, hogy az új parlamentben több mint harminc, német származású képviselő ül. Arra különösen büszke vagyok, hogy a kancellári hivatal vezetője, Stumpf István is megvallotta származását. Egyfajta új szemlélet kezd meghonosodni. Négy évvel ezelőtt még nem merték olyan bátran vállalni nemzetiségüket. Mégis ők ki vannak téve egy szigorú frakciófegyelemnek. Nagyon fontos, hogy a frakciók mellet megjelenjen a nép képviselője, a kisebbségi képviselő, aki nincs semmiféle pártfegyelemnek kitéve. A mi célunk 2002- Európa. Az egyesült Európa az egyetlen garancia az egykori politikai kelet térségében élő kisebbség számára. Az egyetlen garancia az egyenjogúságra. Kisebbségi politikában - hála Istennek - Európa nem ismeri a Magyar kettős mércét. Hogy létezik egy belföldi kisebbségi csoportosulás és léteznek s határon túli élő  magyarok. Amikor kisebbségpolitikáról beszélünk az országban szinte mindenkinek a határon túl élő magyarság jut eszébe, s nem pedig az, hogy nekünk itthon is kell söpörni. Bátran elmondom, hogy ha nem igyekszünk ennyire Európa felé, napirendre tűzte-e bármelyik parlament a kisebbségi törvényt, s egyáltalán napirendre került volna az alanyi jogon járó képviselet. Én biztos vagyok benne, hogy 2000-ig a törvényt megalkotják és így vonulunk be Európába.  Számunkra, magyarországi németek számára ez egy gyönyörű kihívás. A mi feladatunk az, hogy Magyarországot, Magyarország polgárságát oda-vissza segíteni, ahonnan a mi telepes őseink annakidején a magyarok az országot felépítő hívó szóra bejöttek annak idején, a török hódoltság után, s közösen felépítették az országot. Szent István óta Magyarország számára Nyugat Németországot jelenti. Úgy érzem, nem lehet egy kisebbségnek szebb kihívása, mint közvetíteni egy egyesülő Európa és az őt befogadó hazája között. Arra is büszke vagyok mikor felcsendül a Magyar Himnusz. Kevesen tudják, hogy ez a mi Himnuszunk is, hiszen egy magyarul alig tudó, Franz Erkel, egy gyulai sváb fiatalember költötte ezt a gyönyörű szép dallamot. Államalapító királyunk felesége német volt, az első magyar király ifjak anyanyelve német volt, s én azt szoktam mondani a Szent Koronában is ott van ötven százaléka a német hagyománynak. Ha nincs Henrik, István apósa, aki rákényszeríti ennek a vándor magyar népnek, ennek a pogány magyar népnek az első királyát, hogy építessen vele Istenházakat. A magyarság egyetlen túlélésének egyetlen útja volt ez, s ezért kapta Szilveszter pápától ezt a gyönyörű szép koronát.
 -Jövô év elején tisztújító ülést tart a ONŐ. Indul az elnöki posztért?
 -Valószínűleg, de, akárki lesz az elnök az alapokat már sikerült leraknunk.

Major Márton



1998. szeptember 08., kedd 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület