|
Egy alattomos kórokozó.
Mi okozza az agyhártyagyulladást (meningitis-t)?
Az agyhártyagyulladás az agy- és gerincvelőt borító burkok gyulladásos megbetegedése.
A gyulladás kiváltói lehetnek baktériumok és vírusok, de gombák, férgek, egysejtűek is okozhatják.
A kezelés miatt nem lényegtelen tudnunk, hogy mi okozza a gyulladást.
A vírusos agyhártyagyulladás általában kevésbé súlyos és nem igényel különleges kezelést, míg a baktérium okozta megbetegedés súlyos agykárosodást, a hallás elvesztését és tanulási problémákat is eredményezhet. A baktérium okozta agyhártyagyulladás esetében ismerni kell, hogy milyen típusú baktérium okozza a betegséget, mert antibiotikumokkal megelőzhető bizonyos fajták elterjedése és fertőzése.
Napjaink megbetegedéseit a Neisseria meningitidis nevű baktérium okozza. Jelenleg öt csoportját tudjuk megkülönböztetni A, B, C, Y és W135. Az előfordulási gyakoriság függ az érintett népesség életkorától, a földrajzi helyzettől, és az éghajlati viszonyoktól. A B csoport baktériumai Észak-Amerikában és Európában okoznak betegséget.
N. meningitidis csak az emberekben található, és bármennyire hihetetlen ez a kórokozó minden egészséges ember orr, garat hámjában megtalálható, minden különösebb tünet nélkül!
Az N. meringitidis fertőzőképességi tényezője a poliszaharid burka. Ez a burok lehetővé teszi a kórokozónak, hogy bekerüljön a véráramba,a hártyával nem körülvett fajták csak a tünetmentes hordozók orr, garatában találhatók, nem a vérben. A három fő csoport (A, B, és C) is a poliszaharid burok kémiai összetétele alapján határozható meg. (SCIENCE 2000.03.10.)
A fertőzés lefolyása.
Eddig még ismeretlen okokból, a baktériumok belépnek a véráramba, áthaladnak a vér-agy gáton! és megtámadják az agyhártyát.
A betegség tünetei sokfélék, ezért könnyen félrevezetők lehetnek
Fejfájás, láz, émelygés, hányinger, hányás. Jellegzetes tünet lehet még, hogy a fejfájást tudatzavar kísérheti, néha feltűnő izgatottság, nyugtalanság, máskor mély kómába vezető aluszékonyság. Görcsroham már a betegség kezdetén is előfordulhat. Vannak láztalanul zajló, nem típusos esetek is. Tarkómerevség az esetek nagy többségében előfordul.
A biztos diagnózist az agyvíz vizsgálatával állíthatjuk fel. Szólni kell még arról is, hogy a gyógyultak egy részénél maradványtünetekkel számolhatunk. Nem ritkák a különféle agyidegbénulások, különösen az egy- vagy kétoldali siketség gyakori.
Hogyan védekezhetünk a fertőzés ellen?
Két tényezőt ajánlatos figyelembe venni. Az egyik az, hogy a betegség cseppfertőzéssel terjed, és egy jó tüsszögés öt méterre is elröpíti a baktériumokat. A kórokozó a levegőn hamar kiszárad, így a beteg tárgyai, ruházata, a szoba kilincse gyakorlatilag veszélytelenek. A másik, hogy a téli hónapokban amúgy is ajánlatos „felturbóznunk" immunrendszerünket, ezért pótoljuk vitaminhiányunkat.
Megnyugtatásként el kell mondanunk, hogy az őszi és a téli hónapokban jelentkező gyakori légúti megbetegedések nem azonosak a N. meringitidis által okozott agyhártyagyulladással.
Továbbá hatásos antibiotikumok és vakcinák állnak rendelkezésünkre az A és C csoport baktériumainak fertőzése ellen.(A védőoltások hatásukat egy hét múlva fejtik ki.)
Az, hogy ilyen nagy jelentőséget kapott ez a betegség egyértelműen a médiáknak tudható be, megbetegedések évről évre történtek pl.: 1978-ban 95 esetet jelentettek.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani, Balogh Eszternek, a cikk elkészítésében nyújtott segítségért.
Nagy Árpád
2000. december 07., csütörtök 10:44
|
