CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 23., kedd, Bel napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Közélet  

A világot a tiszta szívűek gondozzák!

„Mire neveljük a gyermeket? Életre-valóságra vagy Életre? Mert az életre-valók pusztítják el magukat, másokat és a Földet!”


A Környezetkultúra és Keresztény Ember előadássorozat első napjának utolsó előadója dr. Korzenszky Richárd OSB, a Tihanyi Bencés Apátság házfőnöke volt, aki Környezetkultúra - Keresztény nevelés címmel tartott előadást.
Befejező gondolata: „Mire neveljük a gyermeket? Életre-valóságra vagy Életre? Mert az életre-valók pusztítják el magukat, másokat és a Földet!”
Az előadáshoz kapcsolódva kértünk interjút a neves előadótól.
- Kedves Korzenszky atya! Önnek kétszer is megadatott életében, hogy hegyen lakhatott ill. lakhat. Mit jelent a hegyen lakni?

- Hegyen lakni csodálatos élmény! Hosszú éveken keresztül laktam Pannonhalmán és most Tihanyban ugyancsak egy dombon, magaslaton, ahonnan lehet látni most a szobámból a felkelő és lenyugvó napot, s Pannonhalmán is mindig a legcsodálatosabb élményeim vagy a napfölkelték, vagy a napnyugták voltak. Hegyen lenni jelképes értékű számomra. A dolgok elrendeződnek. Az, ami hétköznap lényegtelennek tűnik, hogyha rálátásom van a dolgokra, akkor a saját helyükre kerülnek.
- Nekünk, akik konkrétan vagy átvitt értelemben a völgyben lakunk, hogyan adódik lehetőségünk a hegyen való léthez, egy Tábor-hegyi léthez?
- Mindenki számára megadatik, hogy fölmenjen a hegyre. A hegy bennünk van. Mindenkinek le kell győznie önmagát, mindenkinek szembe kell néznie a saját lehetőségeivel, és vállalnia kell mindenképpen a nehézségeket. Hegyre menni annyit jelent, hogy sok mindennek hátat fordítok! Bármennyire is úgy érzem, hogy völgyben vagyok, akár fizikailag, akár lelkileg, hátat fordíthatok sok mindennek, ami most éppen izgat vagy zavar, és tekintetemet a lényegesebbek felé fordíthatom.
- Előadásában ön a Római levél gondolatát idézte, Isten megismerhetőségéről a világon keresztül. A mai emberben a rácsodálkozás, mint a világ megismerése első fokozatának hiánya miből adódik és milyen út vezethet hozzá?
- A manipuláció az, ami az emberből kiöli a rácsodálkozás készségét. Hiányzik az ember számára a világ megtapasztalásának elsődleges élménye, a természettel való együttélés. A városi kultúra egészen más, mint a falusi kultúra. Rengeteg előnye van az urbanizációnak, de ugyanakkor rengeteg hátránya is. Sőt, rákfenéje is van! Elválasztja az embert a természet ritmusától. Bezárja az embert egy maga építette másodlagos világba. Az évszakok változása a városi ember számára szinte semmit sem jelent. Nem tapasztalja meg például a hónak a puhaságát. A városban a hó eltakarítandó szemét. Nem, vagy alig tapasztalja meg a rügyfakadást, a tavaszodást, a madarak énekét! Elnyomja az autók zaja, elnyomja a közlekedés, elnyomja a magunk teremtette világunknak a furcsasága.
- Ha keresztény vagyok és van egyfajta rácsodálkozásom a világra, ez mennyiben előny és mennyiben feladat?
- A kereszténység ajándék, a hit mindenképpen ajándék! Az Istennel való találkozás az kegyelem! Ha eljutottam arra, hogy fölismertem az Istent, ha eljutottam a vallásosságra, aminek lényege latin szóval a „religio”, a kapcsolat, tehát nem vagyok független létező ebben a világban, hanem az Istenhez kötődöm, akkor ebből a felismerésből mindenképpen kötelességek fakadnak! Felelősség származik belőle. Ebben a világban nem vagyok úr, hanem rész vagyok. S felelős vagyok ennek a világnak minden részéért.
- Befejező kérdésem: kik gondozzák ezt a világot?
- A világot a tiszta szívűek gondozzák! A világot mindenki gondozza, aki számára létezik érték. Akinek nem az érdek a fontos, hanem aki számára világos, hogy az abszolút érték, az maga az élet!
- DI -
Fotó: Németh Péter



1998. május 12., kedd 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület