|
A világot a tiszta szívűek
gondozzák!
„Mire neveljük a gyermeket?
Életre-valóságra vagy Életre? Mert az életre-valók pusztítják el
magukat, másokat és a Földet!”
A Környezetkultúra és Keresztény Ember előadássorozat első
napjának utolsó előadója dr. Korzenszky Richárd OSB, a Tihanyi
Bencés Apátság házfőnöke volt, aki Környezetkultúra - Keresztény
nevelés címmel tartott előadást.
Befejező gondolata: „Mire neveljük a gyermeket? Életre-valóságra vagy
Életre? Mert az életre-valók pusztítják el magukat, másokat és a
Földet!”
Az előadáshoz kapcsolódva kértünk interjút a neves előadótól.
- Kedves Korzenszky atya! Önnek kétszer is megadatott életében,
hogy hegyen lakhatott ill. lakhat. Mit jelent a hegyen lakni?
- Hegyen lakni csodálatos élmény! Hosszú éveken keresztül laktam
Pannonhalmán és most Tihanyban ugyancsak egy dombon, magaslaton,
ahonnan lehet látni most a szobámból a felkelő és lenyugvó napot, s
Pannonhalmán is mindig a legcsodálatosabb élményeim vagy a
napfölkelték, vagy a napnyugták voltak. Hegyen lenni jelképes értékű
számomra. A dolgok elrendeződnek. Az, ami hétköznap lényegtelennek
tűnik, hogyha rálátásom van a dolgokra, akkor a saját helyükre
kerülnek.
- Nekünk, akik konkrétan vagy átvitt értelemben a völgyben lakunk,
hogyan adódik lehetőségünk a hegyen való léthez, egy Tábor-hegyi
léthez?
- Mindenki számára megadatik, hogy fölmenjen a hegyre. A hegy
bennünk van. Mindenkinek le kell győznie önmagát, mindenkinek
szembe kell néznie a saját lehetőségeivel, és vállalnia kell
mindenképpen a nehézségeket. Hegyre menni annyit jelent, hogy sok
mindennek hátat fordítok! Bármennyire is úgy érzem, hogy völgyben
vagyok, akár fizikailag, akár lelkileg, hátat fordíthatok sok
mindennek, ami most éppen izgat vagy zavar, és tekintetemet a
lényegesebbek felé fordíthatom.
- Előadásában ön a Római levél gondolatát idézte, Isten
megismerhetőségéről a világon keresztül. A mai emberben a
rácsodálkozás, mint a világ megismerése első fokozatának hiánya miből
adódik és milyen út vezethet hozzá?
- A manipuláció az, ami az emberből kiöli a rácsodálkozás készségét.
Hiányzik az ember számára a világ megtapasztalásának elsődleges
élménye, a természettel való együttélés. A városi kultúra egészen más,
mint a falusi kultúra. Rengeteg előnye van az urbanizációnak, de
ugyanakkor rengeteg hátránya is. Sőt, rákfenéje is van! Elválasztja az
embert a természet ritmusától. Bezárja az embert egy maga építette
másodlagos világba. Az évszakok változása a városi ember számára
szinte semmit sem jelent. Nem tapasztalja meg például a hónak a
puhaságát. A városban a hó eltakarítandó szemét. Nem, vagy alig
tapasztalja meg a rügyfakadást, a tavaszodást, a madarak énekét!
Elnyomja az autók zaja, elnyomja a közlekedés, elnyomja a magunk
teremtette világunknak a furcsasága.
- Ha keresztény vagyok és van egyfajta rácsodálkozásom a világra,
ez mennyiben előny és mennyiben feladat?
- A kereszténység ajándék, a hit mindenképpen ajándék! Az Istennel
való találkozás az kegyelem! Ha eljutottam arra, hogy fölismertem az
Istent, ha eljutottam a vallásosságra, aminek lényege latin szóval a
„religio”, a kapcsolat, tehát nem vagyok független létező ebben a
világban, hanem az Istenhez kötődöm, akkor ebből a felismerésből
mindenképpen kötelességek fakadnak! Felelősség származik belőle. Ebben
a világban nem vagyok úr, hanem rész vagyok. S felelős vagyok ennek a
világnak minden részéért.
- Befejező kérdésem: kik gondozzák ezt a világot?
- A világot a tiszta szívűek gondozzák! A világot mindenki gondozza,
aki számára létezik érték. Akinek nem az érdek a fontos, hanem aki
számára világos, hogy az abszolút érték, az maga az élet!
- DI -
Fotó: Németh Péter
|
