|
A más szemével |
|
dr. Raymond A Moody könyve a lélek 'visszatéréséről'.
Kapcsolatok a lét szférái közöttBabits: "Hunyt szemmel bérceken futunk..."
Mielőtt a minap megjelent és osztatlan érdeklődésre számot tartó könyv - Dr. Raymond A. Moody Jr. „Visszatérés"-e -
tartalmában lapozgatnánk, el kell mondanom a saját élményemet, mert az
hiteles.
Nagyanyámat a negyvenes évek elején orvosi rendelettel tiltották el, hogy
médiumként spiritiszta szeánszokon vegyen részt, mert attól tartottak, hogy
a „külső nyomás" állandósulása folytán idegösszeroppanást kap. 1941-ben
- már igen-igen öregecskén - a sakk még nagyon érdekelte.
Egy alkalommal, késő éjszaka, egy szomszédos sakk-csata után csendben
vetkőztem falusi házunkban, de nagyanyám felébredt, és el kellett mesélnem a játszmák érdekességeit.
A kis asztalon akkor még petróleum mécses pislákolt... Nagyanyám egyszerre feltápászkodott és félbeszakított:
- Figyelj csak! Hallod?
- Mit? - én biza nem hallottam semmit.
- Valaki kavicsokat, vagy babot dobál az ablakra!
Vállat vontam, mert semmit sem hallottam, s így tovább meséltem a partikat. Nagyanyám egyre idegesebb lett:
- Mi van veled? Süket vagy? Nem hallod? Folyton dobálnak! Menj ki és nézd meg, ki csinálja?
Kedvetlenül, dúlva-fúlva mentem ki az udvarra, s jártam körül a házat az éjfél utáni sötétségben. Természetesen nem találtam senkit, és semmi gyanúsat.
Eloltottam a mécsest, és elaludtunk. Reggel a szomszédos posta táviratot kézbesített. Nagyanyám évek óta nem látott, Pesten élő bátyja költözött el éjszaka az élők sorából...
Majdnem hatvan év telt el közben. Tavaly, itt az amerikai ötcsillagos hotelben egy Gershwin-egyveleget zongoráztam. A húszperces produkció
alatt valaki fellábatlankodott mögém a pódiumra és szótlanul ácsorgott.
Amikor befejeztem, megszólalt:
- Én Gershwin reinkarnációja vagyok!
Előzőleg megfogadtam, hogy leteremtem az ipsét, amiért felmászott mögém a pulpitusra, az ilyesmit mindig utáltam. Ehelyett - leesett állal -
megfordultam és rámeredtem:
- Whaaat? - dadogtam.
Ugyanis: a táskámban őrzött George Gershwin-fénykép EREDETI
modellje, szakasztott mása állt mögöttem, ha a plasztikum művészei viaszból
mintázták volna meg, akkor sem plántálhattak volna bele több hasonlatosságot
a közkézen forgó fényképpel. Még ritkuló hajának tisztásai is a fénykép
modelljét követték.
Persze, beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy New Yorkban aznap született, amikor Gershwin meghalt, és már felnőtt korban hipnózisban
olyan jól őrzött családi titkokat mondott el a Gershwin-famíliáról, amiket csak a
legbennfentesebbek tudhattattak. Egyébként nem muzsikus: mérnök a californiai Burbankben és a filmgyárak próbafelvételeket készítenek vele egy
készítendő Gershwin-filmhez, ahol - ha mint színművész is helytáll - a főszereplő
eddigelé túl nem szárnyalható hasonlatosságot fog mutatni a film hőséhez.
Dr. Raymond A. Moody Jr. egyetemi tanár a pszichiátria területén
két év óta tanulmányozza a hipnózisban kibontott emléksírokat, és kezdetben
a hivatalos kétkedőkhöz tartozott, ami a reinkarnáció lehetőségét illeti. Egy ilyen cikkben lehetetlen egy akkora terjedelmű mű minden részletére kitérni,
így csak egy pár érdekességet említünk:
Az amerikai film- és színpadi világ sztárjai közül Loretta Lynn, Shirley McLaine, Glenn Ford nemcsak hisznek abban, hogy előző életük volt, de például Glenn Ford azt állítja, hogy hipnotikus álomban nem egy, de több
előző élet körülményeiről számolhat be. Vele esett meg egyébként, hogy bár
franciául nem tud, hipnózis alatt folyékonyan beszélte a nyelvet; amikor pedig
mint az 1800-as években élő Charles Stewart, skót zongoraművész „kelt
életre", és hipnotizálói a zongorához vezették, Bach, Beethoven és Mozart
műveit játszotta játszi könnyedséggel (SOS! Hipnotizőrök, hol vagytok?... a szerk.),
noha felébredése után egy hangot se tudott leütni (képletesen...) a zongorán!
Willie Nelson, a country-énekes sztár legtöbbször mint texasi indián
kel életre, Ernest Borgnine, a nálunk Marty c. filmjével a II. Világháború
első nagy amerikai filmsikerét aratta, az ókori római légiókban szolgált
mint centurion. Loretta Lynn több előző életet sorol fel: mint cherokee indián
hercegnő, falusi amerikai háziasszony és írországi asszonyság. Elmondta azt is,
hogy George király szeretője volt, s egy udvaronc tartotta fogva a király
háta mögött, míg azt az összeesküvők lekaszabolták, utána őt magát is megfojtották.
Míg a Gallup szavazatvizsgáló iroda adatai szerint az amerikaiak 23
százaléka hisz a reinkarnációban, a távol-keleti vallások nagy hányada
központilag szemléli a lélek költözködési hajlamait. Néhány évtizeddel ezelőtt
egy protestáns misszionárius, Bieberauer Richard írt könyvet „Ez is India"
címmel, amiben tanulmányozott és kivizsgált esetekről számolt be.
Ahogyan Shakespeare mondatja Hamlettel: „Vannak dolgok égen és földön ...mit bölcs elmetek fel nem érhet." A kereszténység csakúgy, mint a
létező vallások zöme hisz a lélek örökkévalóságában, és egyben porhüvelyének
halandóságában is. Ha ezt a két tételt axiómának fogadjuk el, akkor számolni
kell azzal is, hogy az örökéletű lélek új megnyilvánulási formákat, otthont,
porhüvelyt kereshet.
Hogy ez valóban elfogadható tézis-e vagy sem, azt az egyes vallások filozófiájával való összeegyeztethetőség döntheti el az egyén számára.
- pala-
2000. december 18., hétfő 17:19
|
|
|
