Illusztráció: D.Hoffer Erzsébet
Lk 1,39-45 Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
A mai vasárnap - amellett, hogy belekeveredett a létező legrövidebb adventtel együtt az egy nappal előbbre hozott ajándékozási szokás - a bizonyosság vasárnapja. Krisztus - történelmi tény - itt járt a Földön, és ígéreteit sorra beteljesítette.
Igaz, hogy már "túl a sötétségen", de az egész év negyedik "leggyengébb", legrövidebb napján vagyunk. Nemcsak azért, mert oly rövid ideig van világosság, hanem azért is, mert oly "rövid" a hitünk, a hitbéli bizonyosságunk. Nehéz, mint Húsvét második fele - mert az, hogy egy embert kivégeztek, nem ritkaság a történelemben. A "probléma" ott kezdődik, hogy feltámadt. Itt áll meg a "tudomány". Ugyanilyen probléma a fogantatás kérdése, hiszen az, hogy eggyel több gyerek jött a világra, főleg akkor, még nem volt gond. Most már van olyan hely, ahol igen, és van olyan hely, ahol egyszerre gond is, öröm is. Például nálunk. Öröm az országnak, mert csökken a fogyás aránya. De gond a családnak a harmadik és negyedik: miből és ki fogja felnevelni? A Hiszekegyben a fogantatás mondatát főhajtással kíséri az Egyház, mert a titok előtt nem lehet mást tenni. Sok családban hajlanak meg hasonlóan ma is a fejek, mert van, amit Istenre kell, amit csak Rá lehet bízni!
A mai nap találkozás a létező, de testi valóságában már-még nem látható Istennel. Létrejön-e az a fajta nem látható, mégis testi kapcsolat, ami Mária és Erzsébet találkozásakor létrejött? Sokan be merik vallani, sokan nem, hogy ebből a típusú találkozásból élnek. Nap mint nap, egyik vasárnaptól a másikig. Abból a belső megmozdulásból, ami "visszaigazolja" a találkozás létrejöttét. Van Biblia, ahol úgy olvassuk a történteket, hogy "felujjong" Keresztelő Szent János Erzsébet testében Mária és Jézus látogatásán.
Ha a mai nap csak azon ujjong valaki, ami tárgyszerű teljességében körülfogható, akkor messze van még a bizonyosság erzsébeti fogalmától. A félelmem csupán az, hogy gyermekeinket magunk fosztjuk meg - a legnagyobb jóakarattal - annak érzékelésétől, ami miatt ujjongani is lehet.
Ujjongani ugyanis csak a megfogant Élet, a megfogant és rejtetten szívet dobbantó, élő Kapcsolat miatt érdemes. Gondoljunk erre ma, a tárgyak rivalizálásának estéjén!
- DI -
2000. december 22., péntek 20:17
