Az evangélium üzenete 2000.12.24.éjféli mise
Zenei melléklettel
Illusztráció: Drávai Dorottya
Mt 1.18-25. Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.
Fent az éjféli mise evangéliumát olvashattuk.
Sokan és sokféleképpen "megénekelték" már prózában és versben ezt az éjszakát, mely úgy különválik a többitől. "Ereje" van arra, hogy mindazok, akiknek vallási szokásaikba nem illik a templom meglátogatása, ott szorongjanak az éjféli mise tömegében, és több-kevesebb szesszel telítve fújják a "Mennyből az angyal"-t. Szent Ferenc a "kripelli feltalálásával" alaposan beletrafált!
Kiváló alkalom az igehirdetésre, akárcsak a temetés, mert sokan jelennek meg. Hátha van "kapás", készség a megszületett Megváltó befogadására!
Ifjabb lelkészek álma a tömött templom, ahol oxigénhiányban csak rosszul lehet lenni, és megjelenik a lehellet párája a hideg levegőben.
Lám, a választott részlet pedig nem tartalmaz mást, csak a száraz tényeket! Volt persze idő, amikor Jézus életének történeti tényét is tagadták. Ma már aligha lehet ez probléma. Komoly ember szájából ilyet nem hallunk.
Van, aki otthon is felolvassa a fa alatt, felteszi valamelyik kedvenc lemezét és meghallgatja - mondjuk - Bocelli előadásában az Adeste fideles-t. Nem előzmény nélküli a szertartás, nekem is már egész héten ez a dallam járt az eszemben, egyszer az egész CD-t is meghallgattam. Próbáltam, lefordítva a szöveget, helyettesíteni a dallamra írott magyar szöveg rettenetes prozódiáját.
Merrefelé tart ez az ének? Van-e iránya?
Megdöbbenve fordítgattam a latin szinte fordíthatatlan tömörségét: "nézzétek az angyalok királyának születését"! Az még csak jelenidő, hogy Jézust diadalittasan köszöntse a hívő Betlehembe jőve. De ez a mondat igencsak kétirányú liturgikusan, hiszen kapcsolódik az előző egyházi év utolsó vasárnapjához, és előremutat a Pilátus előtt álló Krisztusra: "Király vagy te?" A végleges irányt a harmadik, egyben befejező mondat szab az időnek és a történésnek: "Jöjjetek, dicsérjük az Urat! - Könyörögjünk az Úrnak!" Ez pedig a Betlehemi eljövetel történeti megismételhetetlensége miatt csak az előremenetelt teszi lehetőve: mi már a feltámadt Jézust dicsérjük.
Az ének szövegének időbelisége pedig arról szól, hogy a betlehemi születésben már benne van a jeruzsálemi szenvedés és a megváltó halál. Nem tudom, elhangzik-e ilyen "ünneprontás" az éjféli misén. Legfeljebb a Hiszekegyben, ahol az egyház letérdeltetné a hívőket (ha azok ismernék a liturgiát) a fogantatás és születés mondatainál.
A történeti tények ugyanis folytatódnak: sem a 2000 évvel ezelőtti szent éjszakán, sem az ezredforduló előtti utolsó karácsony éjszakáján nem áll meg az idő, hanem folytatódik, folyik, mozog, amint a görög bölcselő megmondta. De mi lesz a folytatás? Erre a kérdésre kell válaszolni minden alkalommal karácsony vigíliáján, a virrasztáskor. Ha jól virrasztunk, kitart éberségünk a Vőlegény eljöveteléig. Mert eljön a történelem végén, s az egyben az üdvösségtörténet befejezése is. Akár ma, akár holnap ... valamikor, mert vége lesz egyszer ennek az adventnek is.
- DI -
2000. december 24., vasárnap 10:52
