Fifi a szeretet hétköznapjairól ábrándozik.

Kedveseim, azért, mert engem odaplántáltak a gazdám zongorájára karácsonyi kerti törpe gyanánt, azért - ugyi - nekem is lehet szavam...

Nevem Fifi, ugatni én is tudok, enni is, és ha rám parancsolnak: leülök, lefekszem, vagy mókázom, kézen állok, nyöszörgök, nyújtózkodom, vakarom a bolháimat a fülem mögött. Akárcsak ti! A gazdám állítólag a feleségének vett karácsonyra, az meg azt állítja, hogy igazában saját magának vett!

Nem tudom... Drága vagyok, annyi szent, sokan egy hónap alatt se keresik meg az áramat. De hát mindenkinek van ára! Nektek is! Igaz, ez legtöbbször csak mézesmadzag, amit elhúznak az orrotok előtt - de egy csomó eget-földet ígérgetéssel békén tartanak benneteket.

Nekem az a dolgom, hogy engedelmeskedjek, mint ti tettétek, amikor a Hitler, meg a Sztalin bácsik rátok ripakodtak. De ha megsimogatnak, vagy megdicsérnek: elégedetten nyöszörgök, és a szememet forgatom.

Pontosan úgy, mint Ti ! Hát nem?...

Ha belém új, alkalin elemeket raknak, akkor én hűségesen végigcsinálok mindent, amire be vagyok programozva. Télen, nyáron, akár esik, akár fúj, a naptár nem érdekes. Nálatok ez másként van. A naptárt bámuljátok. Nem megy a tranzisztoromba, hogy miért éppen csak karácsonytájt akartok jó fiúk lenni? Nem veszitek észre, hogy nálatok is, akárcsak nálam, egy alig hallható, inkább elektro-akusztikai úton közvetített vezényszó sugallja nektek, hogy most ezt meg amazt kell csinálni, míg csak a naptár le nem morzsolódik, és a napok számai pirosból feketére nem válnak újra?

Valaki a napokban le akart égetni engem a barátaim, a Mickey egér és a Yogi mackó előtt. Türelmesen mosolyogva magyarázta nekem, hogy ők, emberek, azért különbek nálunknál, mert szabad akaratuk van! Hogy hiába is tanulunk meg gép létünkre mindent, aminek csínja-bínja van, örökre szolgák maradunk, az ő szárnyaló eszméik gyermeke.

Én ekkor szelíden azt kérdeztem, hogy kinek a szabad akarata szerint cselekedtek ti, emberek? A saját szabad akaratotok szerint, avagy az állandóan, megszakítás nélkül közvetített ideák szerint, amelyek mások „szabad akaratát" ajánlják szíves figyelmetekbe - és ha amazok „szabad akaratának" nem engedelmeskedtek, akkor ország-világ előtt szégyenfához kötöznek, és mindenféle büntetéseket helyeznek kilátásba?

Akkor őkelme dühbe gurult és kiabálni kezdett: „Szemtelen robot! Hát nem mi, emberek keltettünk életre benneteket a saját zsenialitásunkkal? Azért, mert ti, robotok, már jobban sakkoztok, mint a világbajnok, gyorsabban számoltok, mint a legtudósabb matematikus, másodpercek alatt szabtok, színeztek, alkottok, csomagoltok, áraztok, szállítotok termékeket, mert a levegőben utasok százainak élete nyugszik áramköreitek működésén, mert megbízhatóbban és töprengés nélkül köptök ki képernyőtökre diagnózisokat eddig csak kapiskált betegségek tüneteit összegezve, azért mert..."

- Várjál! - szakítottam félbe, mellső lábamat figyelmeztetésre emelve - Ti átadtok nekünk mindent, amit tudtok, és - mi ebben különbözünk tőletek - mi MINDENRE emlékezünk. A koordinátáink alapján összegezett végítélet azért olyan pontos, mert mi nem felejtünk el semmit, amit valaha belénk tápláltak. Ha egyszer például az egymás iránti szeretet érzését raktározó gének funkcióit is sikerül majd matematikai formulában kifejezve belénk táplálni, mi mindörökre szeretni fogjuk egymást, és nem kell a naptárra bámészkodnunk, mint nektek, hogy eszünkbe jusson: „karácsony van, a szeretet ünnepe!" Igazi kampánymunka, amit ti csináltok! Egy örökké- valóságra tervezett kapcsolat időszakos, sztahanovista mozgalma!

És - könyörgöm - mi van a hétköznapokkal, ha a szeretet ünnepet igényel?

(Fifi most füle mögött a bolháit vakargatta, s pillanatnyi csend honolt. Aztán lassú, motorikus mozgással felnyitotta félig zárt szemhéjait):

- Ha ismeritek a filozófiát, tudjátok, hogy Kant volt egyike azoknak a mohikánoknak, akik még azt tartották, hogy egy létező - lény vagy tárgy - megismerhetetlen, még ha érzékszerveinken keresztül összes tulajdonságait ismerjük is. Ugyanis ezen felül még ott lappang a „megismerhetetlen valóság", a transzcendens X, amiről érzékszerveink fogyatékos regiszterein keresztül nem tudunk ismereteket szerezni.

Igen ám, csakhogy közben évszázadok teltek el, és a modern filozófia a tudományra támaszkodva hirdeti, hogy valójában ha egy objektum - élő, vagy élettelen - összes érzékelhető kritériumait ismerjük, akkor maradéktalanul megismertük az objektumot magát. Tudjátok, mit jelent ez? Többek között azt, hogy a génszerkezeti tudomány, a klónozás és az összetevők megváltoztatása versenyt fog futni a bennünket, robotokat tökéletesítő kibernetikai ötletekkel, és a civilizáció a jövő évezredben nemcsak jobb, tökéletesebb robotokat, de jobb és tökéletesebb embereket is fog teremteni.

Így, egymásra hatva a misztikumok szemfényvesztésére egyre kevesebb szükség lesz majd, és az egymásra utaltság fennkölt érzését a világ mások „szabad akaratának" fenyegetései nélkül, hogy úgy mondjam: „saját háztartásában" fogja élvezni.

És az lesz majd a „Szeretet Hétköznapja!" Sőt inkább: Mindennapja... Vau!..

Fifi nevében lekörmölte:

Pagony Lajos.

2000. december 25., hétfő 19:12

címlap

zóna

archívum