Szilveszteri "különkiadás"

Illusztráció: D. Hoffer Erzsébet
Kol 3.12-21 Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának. Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban. Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne bánjatok durván velük. Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében. Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék.
Gyökössy Endre egyik kedvence a Kolosszei levél e részlete. Sokat beszélt és sokat írt róla, széttöredező családjaink és széttöredező társadalmunk érdekében.
Mindkettő ugyanis közösség, ahol a másiknak nemcsak hasznos és szép tulajdonságai vannak, hanem hibái, rigolyái, elviselhető és az elviselhetőség határait súroló "kibírhatatlanságai".
Az általános, mindenre jó orvosság pedig ebben a részletben található: "Viseljétek el egymást!". Bandi bácsi halálos komolyan játszott el a mondat szavaival, amikor az "egymás" szót két tagra bontotta, és rámutatott, hogy eleve, megtisztelő módon mások vagyunk.
Még egy családon belül is, kivédhetetlenül. Sokan gondolják úgy, hogy "elő kell csalogatni a másságot", mielőtt papíron is megtörténne a szerződés, együtt élni (milyen gúny egy keresztény szájából!), mielőtt Isten előtt örök hűséget esküdnének.
S utána jön a csalódás: még mindig, folyamatában, reakcióként jön elő a másikból mindaz, amit a levél szerint meg kell bocsátani. Akkor mi van? Van-e ma szent család, amely elkülönülten, de Istenre hagyatkozottan él, akik mások, mint a többiek: akik bibliát olvasnak, együtt imádkoznak és énekelnek és elviselik egy-mást, mert a kötelék nem fojtogató, hanem szerethető különbség?
A családot építőkőként szokták emlegetni: olyan értelemben is építő egység, hogy tagjai elkötelezetten itt "tanulják meg" a társadalmat. Kicsiben a másságot, kicsiben a napi kompromisszumokat, kicsiben a viselkedési mintákat, kicsiben az elfogadást. Kicsiben a tudás nagyságát, hogy nem hiába és nem véletlenül vagyunk éppen itt és éppen most a Földön.
- DI -