Amen... mindenre

Nem, nem ismertem őt, énekesként is csak "kísérő zeneként, háttérzajként" hallgattam nagy kiterjedésű hangját. Becsültem mint művészt és mint hitvallót.
Nem írnék róla, ha tegnap este nem látom a Szilágyi Jánossal készült interjú ismétlését (az elsőt nem néztem meg). Outsider vagyok tehát, majdnem minden tekintetben. Önmagában az interjú jól sikerült, Szilágyi tárgyi háttértudása és az énekes szimpatikus feleletei jól kiegészítették a híradók interjúiban elhangzottakat: rendes és mindenkit szerető ember volt.
Számomra a döbbenetes az volt, amikor Szilágyi egy rövid mondatban úgy kezdett az egyik kérdéshez, hogy az énekes most negyvenkét éves, és várhatóan az élete fele még hátravan. Ekkor Jimmy közbeszólt: Amen. Ami ugye azt jelenti, úgy legyen!
Most ez az amen visszhangzik a fejemben, és arra gondolok, hogy egy értelmetlen baleset, egy látszólag értelmetlen halál előtt nem sokkal hangzottak el a TV-ben hallott mondatok. Aki ament mond, az az úgy legyen-ben kimondja azt is - hiszen ez a szó ma "fenntartott" bizonyos szövegek, mondjuk ki, imádságok lezárására -, hogy rábízza magát annak akaratára, akinek az ament mondja.
Utólag szembesülnünk kell azzal, hogy az amen meghallgatásra talált, és a véletlen így vált az amen folytatásává, csakhogy egészen másképp, mint azt akár a riporter, akár mi gondoltuk volna.
Ritka, amikor egy popsztár gyászjelentésében ilyen mondatok kerülhetnek leírásra. A videoszalag azonban megőrzött egy leellenőrizhető vallomást, mely most már többet nem hangozhat el. Akik azonban hallottuk, most már tudhatjuk, hogy nekünk szólt a közbevetett válasz, akiknek nem olyan híres az amenünk, de van, Aki ugyanolyan szívesen hallja, főleg, ha nem csak odavetjük, hanem tudva azt, hogy mit mondunk, ejtjük ki a szót. Először is és utoljára is.
- DI -