|
A más szemével |
|
Visszájára fordult erkölcsi prédikációk a választásokon
Ne papolj, papa! A választói pszihológia analízise
Az American Prospect című erősen liberális kritikai szemle Danny Goldberg tollából közöl cikket, nem kevesebbet állítva, mint azt, hogy a moralisták dumáikkal milliós nagyságrendben veszítették el a fiatalok szavazatait a Bush - Gore közötti versenyben, és hogy az elnökhelyettes
(Gore) számos prédikációs jellegű expozéja végeredményben elnökségébe került.
A cikk számos politikai tényezőt összesítve és statisztikákkal alátámasztva bizonyítja, hogy - bár a haladó politikai struktúra az ifjúság részvétele nélkül abszurdum -, Gore és Lieberman nem vették figyelembe ezt, és
mindketten kritizálták a fiatalokat. Ez azután igen jelentős réteg távolmaradását jelentette az urnáknál.
Stan Greenberg - Gore és Lieberman főtanácsadója - komoly figyelmet szentelt azoknak a károknak, melyek a demokrata pártot érték Clinton elnök és
Monica Lewinsky viszonyával kapcsolatban, ugyanakkor rámutatott arra, hogy igen-igen diplomatikusan kell majd feltálalni az ügyet, mert a szavazók -
bár elsősorban a családi etika értékeit nézik - utálják, ha politikai, vagy vallási
motívumok keverednek a tények interpretálásába.
Lieberman ennek ellenére annyira hangsúlyozta a választási kampány
alatt vallási elkötelezettségét, hogy ezt még egyébként vallásos alapértelmezésű
szövetségek - például az Anti-Defamation League - is kritizálták.
Míg Bush óvatosan elkerülte a pop-kultúra kritizálását, Lieberman
el nem mulasztotta volna, hogy TV-jelenései idején pár szót szóljon
arról, mennyire ellenzi a vulgáris szövegeket stb. Mindez végsőfokon az
urnák mellőzéséhez vezetett az ifjúság körében.
Figyeljük meg: ha a 18-29 életév közötti szavazók arányszámát vizsgáljuk a jelöltek között, akkor például Clinton 19 ponttal több ifjúsági
szavazatot kapott, mint Bob Dole, és 11 ponttal többet, mint az idősebb
George Bush 1992-ben
Viszont: Gore mindössze 2 ponttal előzte meg Busht, és ez olyan minimális, hogy kézenfekvő az ítélet: a ma ifjúságát nem lehet megnyerni
ügyeknek etikai vagy metafizikai prédikációkkal. Egyébként is: az emberiség ma sokkalta kritikusabb, mint évszázadokkal ezelőtt, amikor kommunikációs eszközök hiányában a politikai, etikai, filozófiai sugalmak szájról szájra
terjedtek, itt-ott egyéni ízekkel, ötletekkel gyarapodva. Ciceró idejében egy
jó szónok történelmet csinált. Ez a sugalló és sugallott közötti élő kapcsolat
mágikus ereje miatt volt. Ma a szónokló hangszínét, decibeljét kikeverik,
modifikálják, mindenki a mondanivaló eszmei tartalmára figyel, és ha a szónok
tűzbe jön, unottan csökkentjük a készülék hangerejét.
A cikk egyik legmegszívlelendőbb része: utalás arra, hogy a
Republikánus Párt vallásos jobbszárnya nagyon népszerűtlen az amerikaiak körében, nem, mintha az amerikaiak nem lennének vallásosak, hanem
mert utálják elfogadni a tekintélyre alapozott hatalmaskodást, ami a
világi élet minden ágára kiterjedne. (Ha hagynák...)
Hm!... Csak Amerikában?...
- pagony -
2001. január 07., vasárnap 07:57
|
|
|
