Beszélgetés dr. Pápai Lajos megyés püspökkel II.
Az egyház helyzetéről Magyarországon, és az elkötelezett fiatalokról

- Az egyháznak Magyarországon is számos feladatot szánnak a társadalom vezetői. A püspöki kar dokumentumában olvastunk a diszkriminációról, mely ennek megtételében akadályozza, anyagilag lehetetlen helyzetbe hozza. Milyen rendszer-változás szükséges ahhoz, hogy legalább az elvégzett munkáért egyenlő forráshoz jusson az egyház?
- A Vatikánnal megkötött kétoldalú megállapodás lenne egyfajta garancia arra, hogy iskoláink tekintetében az ott végzett munkát ne "jutalmazza", hanem egyáltalán lehetővé tegye az állami költségvetés. Itt nem arról van szó, hogy ez egy ateista állam, és a hívő polgárok valamiféle alamizsnát kapnak, hanem itt az állam semmiféle világnézetű sem lehet hivatalosan. Annak mindenféle vallású tagjai vannak, akik adót fizetnek, tehát itt nem ajándékot kap az egyház illetve a keresztény szülő, hanem a jogát kapná meg hosszú évtizedek után! Ez most, az első induláskor, ahogy kiszámították, azt jelenti, hogy körülbelül egymilliárd forinttal károsították meg a katolikus egyházat csak iskoláit tekintve. 11.000 forinttal kapunk kevesebbet gyermekenként átlagban, mint az állami-önkormányzati iskolák. Ha nem történik valamilyen változás, ez egy második államosítást jelenthet, hiszen 10-18 milliós hiányok vannak iskolánként! A mi egyházmegyénkben is úgy hagytam jóvá a költségvetéseket, hogy amíg tart ez a pénz, addig éljenek, aztán majd meglátjuk…! Most teljesen bizonytalan minden. Megkezdődött egy tárgyalás a kormánnyal, most viszont nincs kivel tárgyalni. Mindenki várakozik. Úgy gondolom, hogy azért kellett mindenképpen a nemzetközi szerződés, hogy valamiképpen érvényt lehessen neki szerezni, de úgy néz ki, hogy ez még így sem egyszerű. Mindenképpen egy olyan változás kellene Magyarországon, hogy ne fordulhasson elő olyan, hogy valakiből az egyházellenesség előbukkan, lekopik róla az a vékony máz, amit a jogállamiság idáig jelentett és a régi beidegződések folytatódnak. Szükséges lenne odáig elérnünk, hogy a megkötött szerződés kormány-váltásoktól független biztosítsa a benne foglaltakat.

- Közismert, hogy kiváló francia tudása révén a francia nyelvű könyveket eredetiben olvassa. Az Ön által is ismert és támogatott KÉSZ Soproni Csoportjának újságjában ebben a hónapban jelent meg egy cikk, amiben a korábbi ökumenikus francia nyelvű Bibliából idézi az ismert evangéliumi részt: ("Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű." Mt11,29) , mely ott így hangzik, szó szerinti fordításban: "…helyezzétek magatokat Krisztus iskolájába". Az Ön jelenlegi látogatása a ballagó diákoknak szól. Mi az egyház üzenete a fogyasztói társadalomban élő fiataloknak, akik a létbizonytalanság érzésével kutatják további útjukat, lehetőségeiket?
- Amikor először Taizé-ben jártam, akkor feltűnt és nagyon érdekesnek találtam, hogy ott, abban a hatalmas templomban rengeteg fiatal volt, akik teljes csendben imádkoztak, elmélkedtek, szinte mozdulatlanul. Egyedül a felnőttek beszéltek, akik jöttek megnézni, hogy mi is ez tulajdonképpen. Azok aztán ugyanúgy beszélgettek a templomban, mint akárhol máshol. Ugye, azt szokták mondani, hogy a felnőttek a komolyak, a vallásosak és a fiatalok, akik minden értéktől távol vannak? Most sokszor, nemcsak ott, hanem itt, iskoláinkban is, családjainkban is azt látjuk, hogy a gyerekek és fiatalok, ha megismerik az értékeket, megismerik az egyházat és elkötelezik magukat, akkor valójában a szüleikkel szemben kell megküzdeniük ezekért az értékekért. A szülők sokszor nem veszik figyelembe, hogy az így felnevelt, az ilyenné váló fiatalra ők is sokkal jobban számíthatnak, mintha olyan lenne, amilyennek ők most szeretnék látni! Talán kényelmetlen a szülőknek, vagy rossz lelkiismeretet okoz, hogy a gyermekük fölkel reggel és megy misére, és komolyan vesz bizonyos dolgokat. Én azt hiszem, hogy ez az egyház jövőbeli reménysége! A fiataloknak, ahogyan a prédikációmban is elmondtam, azt kívánnám, hogy élő közösségben legyenek Krisztussal, egyházzal, egymással! Egymást segítsék! Ne higgyék el azt soha, semmiféle oldalról jövő "károgásoknak", hogy a fogyasztói társadalom szabadossága, ami boldogságot ad! A boldogságra csak küzdelemmel, csak igényességgel lehet eljutni, de azt hiszem - és ezt hála Istennek jó látni -, hogy akik tényleg komolyan veszik a hitüket, fiatalok, azok ezt sokkal jobban megértik, mint esetleg az a generáció, amelyikben még mi nőttünk fel.
- DI -