|
A más szemével |
|
A tudomány előrehaladása közelebb hozza majd a felekezeteket is egymáshoz
Interaktív hit és tudomány Az „Univerzális Szellem" és a tudomány
Ha Planck tézisét arról, hogy mindenben az ősi alkotás szelleme, azaz Isten maga van jelen tovább vizsgáljuk, a következő lépés annak felismerése, hogy az elv a III. században oly sokat vitatott neoplatonizmus újjáéledése és maga Szent Ágoston, a katolikus egyház történetének talán legkiemelkedőbb látókörű gondolkodója is sokáig híve volt.
Elfordulásának okait élettörténete nem taglalja. Viszont tény, hogy e szemlélet
igaza azt jelentené, hogy az egyes hitfelekezetek a maguk kerekre szabott
dogmatikai világával, az Isten és az ember közötti kapcsolatok szabálygyűjteményével egymásnak ellentmondva végeredményben olyanok, mint az ügyvéd, akinek nem az igazság konkrét volta a fontos, hanem a per megnyerése.
Egyes keresztény felekezetek például elvetik az olyan, más felekezeti
dogmákat, amelyek szerint a gyóntatószékben felsorolt bűnöket gépies szánom-bánommal eltüntethetjük a bűnös lelkéből, és a delikvens „tiszta lappal" hagyja el pár perces fogdáját, hogy aztán kezdhesse újra kisded játékait a legközelebbi látogatásig.
A keresztes háborúk, vagy éppen a zsidóság kiirtására tervezett pogromok, amelyek 1881-ben kezdődtek a cár terroristák általi meggyilkolása után, az egyházak történetének késői szakaszában éppen úgy, mint a III. századbeli Szent Ágostont
ért korabeli kritikák idején aligha szolgálták a békességre buzdító isteni gondolatot!!
Hitlert a mai szociális ellentmondásokat analizáló történelem a destrukció „halál angyalának" aposztrofálja. Ez igaz. De - hogy úgy mondjuk - ő nem volt „eredeti" elme, csak „kopírozott" olyanoktól, akik a történelem folyamán Istent égiszül használva végigjátszották ugyanazt, legfeljebb a tehnikai civilizáció létesítette tömegpusztító eszköztár nem volt olyan tökéletes, mint a mai.
Az emberiség a mózesi táblákon publikált parancsolatok közül az ötödiket,
- azaz, hogy „ne ölj !" csak az egymástól filozófiai és módszertani értelemben
elszakadt, elkülönült „kasztokon" belül tartotta (Mit tartotta? Tartja most is...)
elkötelezőnek. Ha ezeket az egymástól elkülönülő „kasztokat" kivétel nélkül
Istenre - vagy ha úgy tetszik, az „Univerzális Szellemre" -épülő egységekként
kontempláljuk, akkor beszélünk vallásokról: kereszténységről, iszlámról,
hinduizmusról, shintoizmusrol és sok más csoportról. Ezek mind Istent és Istennel való kapcsolódást keresnek és ígérnek.
De ennek az axiómának az elismerése okozza a következő problémát:
Az emberiség 6 milliárdos tömege a geográfiai és történelmi hátterek különbözősége miatt néha egymástól lényegtelen eltérésekkel, néha azonban alapvető filozófiai
ellentmondásokkal alakította ki az egyes vallások dogmatikáját. Az Isten
mindenhatóságát elfogadó vallások közül a „testvéries" kereszténység és iszlám
a történelem folyamán szinte állandóan fegyverrel a kézben akar(ja)ta a másikat
a maga igazáról meggyőzni - egyfelől hitehagyott eretneknek, másfelől istentelen
gyaurnak becézgetve egymást, a „békesség a földön a jóakaratú embernek"
gospel nagyobb dicsőségére.
Van e kiút az olyanfajta ellenségeskedésekből, mint amilyet az USA egyik
baptista egyetemi tanára sziszegett az éterbe G.W.Bush választási kampánya
idején, a Karolina államokban... - mondván: „a katolicizmus a sátán vallása"?
Buta és rosszindulatú mekegés, igaz? Igen, de az ilyenfajta öklendezésnél
a baj gyökeréig kell kutatni. A teizmus - azaz generálisan értelmezett istenhit -
néhány sarkalatos és közös kérdésére fog a tudomány a jövendő évtizedekben
válaszolni. Ilyenek az élet keletkezésének körülményei az Univerzumban, és a földön is (a legeslegújabb eredmények arra mutatnak például, hogy kb. fél
milliárd évvel korábban kezdődött a szerves élet bolygónkon, mint azt
eredetileg hitték), a mitológiai mondák - világvége, özönvíz stb - asztronómiai
magyarázatai (ma például már egy aszteroid becsapódását tekintik a dinoszaurusz
szinte varázsütésre történt kihalásának okául és egy majdani hasonló eseményt jósolnak az emberiség halálának várható okául is).
Egy másik, rendkívül izgalmas, lebilincselő kutató tevékenység a vallási
mitológia; mondák - mint a népek történetében felmerült kataklizmikus események
tudat alatti megőrzőinek (özönvíz, próféták megjelenése, stb.) - értékelése és
„nyomozása" lesz a tudomány eszközeivel. Ezeknek a határkérdéseknek
a megoldása kétségtelenül egyre közelebb fogja hozni egymáshoz azokat, akik ma még
olykor foggal-körömmel marakodnak a saját igazukért jobb vagy rosszabb
szónokok fantáziájára és egyéni meglátásaira utalva.
- pagony -
2001. január 20., szombat 15:50
|
|
|
