Megjelent a várva várt sakk könyv Honfi nagymesterről...

A szeretőket, szenvedély-hajkurászókat szétválaszthatja a halál, a barátokat soha. Egyszerűen azért van ez így, mert míg emezek a vér hektikus rohanása közben nem érnek rá egymással igazán törődni és megérteni egymást, addig utóbbiak, ha a barátság igaz, és nemcsak olcsó borok cégére a „drága barátom", akkor jöhet jégeső és lehet sár, a két emberi lény kapcsolata a földi és földöntúli szférákban örökre megmarad.

Szinte minden nyelvi kultúra ismeri az aforizmát arról, hogy míg a rokonságának körébe kérve vagy kéretlenül is beleszületik az ember, addig a barátait mindenki maga választja meg.

Nagy különbség ez... és a minap két kitűnő szakíró tollából napvilágot látott "HONFI NAGYMESTER"sakkönyvről más valaki bizonyára sokkal elfogulatlanabbul írt volna recenziót, mint én.

Ugyanis: a könyv hőse, az 1996 őszén elhunyt Honfi Károly nemzetközi nagymester a barátom. Nem múlt, hanem jelen időben is, és akkor is az marad majd, amikor én is útra készülődöm...

És hát... lehet-e barátról elfogulatlanul írni? Érdekes, hogy fia, Honfi György, aki maga is sakkmester, fiúi mivoltában megtette ezt barátjával, Négyesi Györggyel együtt; és jó volt, hogy ez így történt.

A két Gyuri tollából kikerült Honfi-könyv úgyszólván csak számomra szemet elhomályosító emlékmű, azoknak a sakkozóknak, akik majdan kezükbe veszik, rendkívül hasznos gyakorlati és elméleti összefoglaló, számtalan diagrammal és kitűnően megválasztott, témák szerint csoportosított játszmákkal.

A 250 oldalas könyvet Honfi Györgynél lehet megrendelni, e-mailje: honfi_gy@elender.hu, az első 1000 példány a napokban hagyta el a nyomdát, árakról nem tudok.

Miután én sohsem tartoztam a sakkvilág élvonalához, ennek a ténynek két kivételes előnyét élveztem. Az egyik az, hogy Karcsival ennek ellenére, vagy éppen ezért, olyan önzetlen barátok maradtunk, amilyenek lettünk 1947-ben, amikor egy budapesti vasutas csapattal Karcsi egy barátságos meccsre Balassagyarmatra látogatott; „ellenfélként" kerültünk össze, és barátságunk nyomban megpecsételődött. A haláláig eltelt majdnem fél évszázad alatt gyakorlatilag minden héten leveleztünk, ő Bombayba írt, én Madrasból válaszoltam, levele Hong Kongban ért el, én Yokohamaból körmöltem a választ. Ismertem a dalmát kutyusok iránti gyengéjét és később púdeljeit, ő megajándékozott Silva „Agykontrol" c. könyvével, aminek maga is lelkes híve volt, én beajánlottam őt Bernben a svájciak nemzetközi versenyére, amire l973-ban meg is hívták, és szépen meg is nyerte azt... Miután imádta a zenét, saját szalagjaimmal tömtem szegényt, ő viszont hosszú, kézzel írt, végtelen türelmet tanúsító leveleiben számolt be a Porosz Huszárjátékban végzett ragyogó kutatásairól, amikkel versenyeken sötéttel számos győzelemhez juttatott

Az alábbi, 1976-ban készült, remek és nemzetközileg díjazott feladványát elkészülte után nekem, a paccernek küldte el elsőként, Bermudába, ott bámultam ragyogó elméjét.

A hadállás:

Világos indul és nyer

A megfejtés:

1 Hd2, b2 (ha 1.-,g2 2.Hb3 sakk, Kb1 3.Kxg2, a1V 4.Hxa1, Kxa1 5. Kg3 és nyer!...) 2. Fc5!, g2 3. Fd4, (3.Kxg2?? súlyos hiba lenne, mert 3. -,b1T! 4. Fd4 sakk, Tb2 és remis, ha viszont 3. Kh2? Akkor 3.-,g1V 4.Fxg1, b1T! és megint, ha 5. Fd4 sakk Tb2 remis!)

3.-.g1V 4.Fxg1, b1V 5.Fd4 sakk, Vb2 6.Fg7, Vxg7 7.hxg7, Kb2 8.Hb3, Kxb3 9.g8V sakk és nyert!

Ez a minden ízében bonyolult állás mutatja Honfi Károly ragyogó képességeit és képzelőerejét, aminek aztán gyakorlati partikban annyiszor hasznát vette.

Annak ellenére, hogy sakkozói pályafutása alatt, aminek tetőzését az l970-es és '80-as évekre tehetjük, számtalan nemzetközi tornán való részvétele és sikerei miatt - mintegy 2500 játszmában globálisan 60%-os eredményt ért el, a FIDE csak halála után tüntette ki a Nemzetközi Nagymester címmel. A különben is sóhivatali attitűdökkel totojázó világszervezet e késlekedése azt jelentette, hogy Karcsi már életében nem tudta meg, hogy végre elismerték az eredményeit.

A halála előtt kb. egy évvel korábban készült fényképen együtt elemezgettünk egy Mephisto Roma computerrel Karcsi budai lakásán.

Barátom nem volt nagy híve a computereknek. Ő még a „régi iskola" gyermeke volt, akik a saját agyukkal szereztek babérkoszorúkat a versenyeken. Színes, a játszma minden szakaszában újra és döntőre törekvő, megalkuvás nélküli stílusáról a következő alkalommal fogunk beszélni. Rendeljétek meg addig a könyvet Honfi Györgynél...

Pagony Lajos sakkrovat-vezető

2001. január 22., hétfő 07:36

címlap

zóna

archívum