|
A Magyar Kultúra Napja
A Magyar Kultúra Napján a Deák téri Kölcsey szobornál tartott ünnepi
megemlékezésen diákok, soproni polgárok, rövid ünnepi műsor után megkoszorúzták
a Himnusz költőjének szobrát.
Ünnepi beszédet Tengerdi Antal soproni alpolgármester mondott:
Tisztelt Ünneplők!
Kedves Barátaim!
1823. január 22. Kölcsey Ferenc a fennmaradt kézirat tanúsága szerint
ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását. Méltóbb napot aligha választhattunk
volna a magyar kultúra megünneplésére, mint nemzeti fohászunknak ezt a
mindenévi születésnapját, január 22-ét.
Miért a Himnusz születése a mai ünnep szimbolikus jelentésűvé tett napja?
Miért a nemzeti sors, a balvégzet feletti fájdalom költeményét szavalják,
éneklik ma szerte az országban, Szatmárcsekétől Sopronig?
Azt hiszem, igazából nem is a Himnusz a jelkép, hanem Kölcsey. Az a
költő, politikus, ember, az a világpolgár európai, aki súlyos szavaival
mutatta hitét a múlt bűneivel, hibáival való szembenézés megtisztító fájdalmából
fakadó erőkben. Kölcsey messze tekintett és mindenre. Kíméletlen bírálatának
egyként volt tárgya a közélet, a közgondolkodás, a politika, az irodalom,
a magyar élet egésze. A közélet kultúrája, a közgondolkodás kultúrája a
MAGYAR KULTÚRA. Minden, ami e fogalomkörbe sorolható.
Számvetése ez a nap a magyar művelődés, kultúra és tudomány helyzetének.
A magyar örökség és jövő kérdése. Az összmagyar kultúráé, melynek gazdag,
nagy egésze ma is terem a világban, itt, a Kárpát-medencében, s mindenütt,
ahol gyarapodhat, ahol őrzik és olvassák, fölépítik, megfaragják, írják,
festik és eljátsszák, hiszen ebben a kultúrában önmagunkat erősítjük.
Tamási Áron írta Márai Sándornak: “Ennek a családnak országföldje van,
s ha most kevesebb is, mint nagy bűnök előtt, annál édesebb ez a föld.
Történelme van, mely, ha gyakran szerencsétlen is volt, de hősi volt és
önzetlenségében költők tollára méltó. Irodalma van, mely nyelvi társtalanságában
a mesék pazar színeivel lüktet. Halottai vannak, kiknek neve nem számadat,
hanem csillagok a föld alatti égen. Élő népe van, mely munkával és az erkölcsi
érzék örökségével keresi a boldogulás útját. Álmai vannak, amelyek nem
a zsiványoké, hanem a jövendőé.”
Kölcsey gondolatai is a ma ifjúságának szólnak:
“Ismerkedjél hazánk dolgaival, állásával, törvényeivel, s történeteivel,
tiszteld, s tanuld más népek nyelvét is, a veled ellenkező véleményűektől
sohase kívánd, hogy a te elveidnek hódoljanak. És szeresd a hazát. “Minden
egyes ember, még a legnagyobb is parányi része az egésznek, s minden rész
az egészért alkotva".. a – Nemzeti fény a cél. Hogy elérd, forrj egybe,
magyar nép.”
És most Kölcseyre, a Himnuszra, a Magyar Kultúrára gondoljunk majd, amikor
elhelyezzük a tisztelet koszorúit.
2001. január 22., hétfő 17:21
|
