|
KultúrVáros |
|
Egészségkultúra, testkultúra
A Magyar Kultúra Napján, január 22-én 18 órakor a Pannónia Med. Hotel I. emeleti nagytermében a Soproni Kálvin Kör és a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Soproni Csoportja szervezésében ünnepi estet tartottak. Szilágyi doktor térítési díj nélkül ajánlotta fel erre az alkalomra a nagytermet.
Az immár tradícióvá nemesült esten a Fidelissima Vegyeskar énekével (a himnusszal és három csángó-magyar népdal feldolgozásával) kezdődött az ünnepi megemlékezés, majd Dr. Gimesi Szabolcs polgármester úr köszöntötte az egybegyűlteket. Beköszöntőjében az alkalom, a Magyar Kultúra Napjának fogalmát elemezte. Kiemelte, hogy Sopron, mint igazi polgárváros magyarságának már közel nyolcvan esztendeje példáját adta, a kultúrára pedig lehetőségei szerint, de sokszor azon felül is áldoz.
Ezt követően Dr. Frenkl Róbert professzor, az Evangélikus Egyház világi felügyelője lépett a pulpitusra, hogy a fenti címen megtartsa előadását. Mint leszögezte, egy határtudomány képviselőjeként szeretne beszélni, túl nem lépve az illetékesség körén. Mint tudós, a pozitív összefüggéseket keresi az életminőség és a lelki egészség között.
Első alapgondolata: jogos a mondás, hogy a magyarok túlélni tudnak, de élni nem, pedig a túlélési stratégia egyik legfontosabb eleme a kultúra. Arra a tudományos tapasztalatra hivatkozott, hogy a nyomorúság mozgósíthatja az értékeket, a terhelés a szervezet erőtartalékainak felszínre hozásával elősegítheti olyan állapotokból a gyógyulást, ahol a civilizáció a maga gyógyszereivel sem ér el jobb eredményt.
A második alapgondolat: a magyarság egészségi színvonala rosszabb, mint a gazdasági. Ismeretes, hogy a gazdaság a maga eszközeivel, elsősorban a negatívumok kiküszöbölésével lineáris növekedést képes elérni az egészségi állapotban. Egy bizonyos szint után azonban az egészségi állapot javulása nem követi tovább arányosan a gazdasági növekedést.
Az egészséges állapot feltételei a genetikus, az ökológiai (környezeti) és az életmódkultúra. A magyarság rossz egészségi állapotát a mentálhigiéne, az egészségkultúra hiánya idézi elő, mely különösen némely népcsoportoknál szembetűnő, és a lakosság fogyásának egyik okozója.
Amikor a WHO az egészséget, mint a testi-lelki egészséget és szociális biztonságot definiálja, akkor rá kell mutatni arra, hogy a mentálhigiéne fordítása (egészségkultúra) mégsem olyan tökéletes, hiszen éppen a fő szempontokat nem tartalmazza, melyek egészségromláshoz vezetnek. Ezek az alkalmazkodás zavarai, a konfliktus-megoldó képesség, az alkalmazkodóképesség, a konfliktus feldolgozás zavara. Ez a helyzet olyan egyszerűen kifejezhető momentumokban nyilvánul meg, mint a segítség-adás és a segítség elfogadás zavara. Nem egyszerűen az egészség hiányáról van szó, hiszen az egészséges is kerülhet krízishelyzetbe.
Az elmúlt negyven év ateizmusa ilyen szempontból kevesebbet ártott, mint az elmúlt tíz év, amikor a "pénzért minden kapható" szemlélet vált uralkodóvá, de az életminőségnek ez a fajta devalvációja életveszélyes! A devianciákra szocializálódó társadalom, amiben élünk, sok negatívummal kellene, hogy megküzdjön. A hazugság, mely átjárja az egész társadalmat, megakadályozza az egyént abban, hogy a "rosszra" felkészüljön, hogy alkalmazkodó lehessen.
Ez a folyamat az egész társadalom mételye, és itt az előadó sok-sok példával élt, melyeket a legkülönbözőbb területekről választott: az egészségügy, a gyülekezetek, a média és a politika egyaránt szenvedő alanya a negatívumoknak.
Végezetül az előadó, mintegy hitvallásként - hangsúlyozva, hogy nem egyszerűen vallási parancsokat emleget -, az alaperkölcs követelményeiként említette a tízparancsolatból az Isten imádatát (a nem hívő számára: legyenek eszményeid!), az embertárs szeretetét (mindenkire kötelező, de milyen nehéz!), Jézus főpapi imáját, melyben nem a világból való kivételét kéri híveinek, hanem a rossztól való megmentésüket, végül pedig az aranyszabályt: amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd másnak!
A befejező gondolatot - én itt élek, ez a nemzet az enyém, az itt történtekért vagyok felelős, ezen kell minden téren javítanom - szűnni nem akaró taps követte.
Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget.
Varázslatos és hiteles előadót és embert ismertünk meg Dr. Frenkl Róbert személyében, akit meghallgatásra mindenkinek csak ajánlani tudunk.
- DI -
2001. január 22., hétfő 21:30
|
|
|
