Saulusból Paulus

Akik kereszténynek valljuk magunkat valamiképpen, és nem kacérkodunk sem a deizmus filozófiájával, sem a new age valamely áramlatával, azok az újszövetségi írásokat is szentnek tartjuk. Ez azonban még nem elég, és a pálfordulás napjának szellemi tartalma éppen az, hogy a mi életünkben is Isten beavatkozása szükséges ahhoz, hogy az övéinek mondhassuk magunkat.
Pál is addig üldözte a keresztényeket - minden valós és annak hitt szokásrendjükkel együtt -, amíg a személyes találkozást át nem élte. Talán nem szükséges megjegyezni, hogy Pál tanult zsidó volt és tudását sok helyen csiszolgatta, mi több, római polgár is volt, mely tisztség kiváltságokkal járt.
A találkozás után pedig a keresztet (a rajta függővel, a botránnyal együtt) tartotta fontosnak minden tudással, következtetés-rendszerrel szemben.
Milyen igazságtalanság lenne, ha egész életünk tartalmát az határozná meg, hogy földművesek vagyunk-e vagy Nobel-díjasok! Ha a gnózis (milyen ismerős a szó, ugye) jelentené az igazság birtoklását és nem annak barátsága, aki megkérdezte Saultól: "Miért üldözöl engem?".
Ma is sokakat üldöznek. Egyik oldalról fegyverrel, idomítottt kutyákkal, bérgyilkosokkal, bombával "felszerelt" fanatikusokkal, a másik oldalról pedig szellemi nyomással, miszerint Pál példája nem számít, az igazság birtoklása csak a tudás függvénye: nem annak kell hinnünk, akinek hiszünk, hanem egy olyan esendő teremtményének, aki bármikor cáfolható, de legalábbis csaknem egyenrangú bizonyítási sorral visszájára fordítható a gondolkozásban.
Régen "elintézettnek vélt" hamis filozófiák és tanrendszerek öltenek magukra új ruhát, hogy elénk álljanak a damaszkuszi úton, hogy még a találkozás előtt megállítsanak.
Sokakat rémiszt a találkozás, ugyanakkor talán Pál a szeme-világa visszakapása után vajon nem kételkedhetett volna-e abban, hogy a találkozás egy káprázat, egy mesterségesen kicsiholt "agyi elektromos termék" volt-e, aki őt lesújtotta, majd felemelte? Dehogynem!
Ahogyan nő a tudásunk, úgy tudunk egyre több alternatívát felállítani, pl. mi lett volna akkor, ha Saul éppen egy hordozható EEG-vel (elektro-encefalográf) a fején lovagol a kapu felé? Milyen kísértés és milyen nevetséges, akik papírra vethető elektromos hullámokat akarnak mindenek helyébe állítani!
Pedig a Pálfordulásban az esemény csak annyiban fontos, hogy elindított valamit, egy folyamatot, egy cselekvés-sort, a levelek és beszédek sokaságát, a jó hír, az eu-angelion terjesztését, majd megfutva a földi pályát hármat koppant különvált feje a földön...
Nem volt érdemes?
Ha csak a tudás révén jutott volna odáig, vissza kellett volna fordulnia! A tudás nagyon fontos az életünkben, mert a tudatos cselekvés előre is vihet mindannyiunkat, más körülményeket teremthet, a jó szolgálatába is állítható.
De csak a feltételes módot használhatom a kereszt felkiáltó-óhajtó, meg nem változtatható módja helyett.
- DI -