CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 15., hĂ©tfĹ‘, Anasztázia, Tas napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Űrvadász  

Újdonságok a Világegyetemről

Csillagászati hírek - 2001. január
Második rész


"Kevés" a láthatatlan tömeg

A 8,2 m-es VLT ANTU teleszkóp segítségével egy nemzetközi csillagászcsoport mintegy 76 ezer galaxis alakját és térbeli orientációját térképezte fel. Az égbolton 50 egyenletesen elosztott területet fotóztak le kiváló éjszakákon, amikor a felbontóképesség 0,65 ívmásodperc vagy jobb volt. Aprólékos munkával határozták meg az objektumok alakját, és annak térbeli eloszlását. Kiderült, hogy látszó alakjukban orientációjában szabályosság ismerhető fel, néhány ívmásodperces léptékben. A csillagvárosok becsült alaktorzulásából a gravitációs lencse hatás mértékére, ebből pedig a láthatatlan tömeg mennyiségére, térbeli eloszlására lehet durván következtetni. A Világegyetemben lévő anyag sűrűségére készült statisztika alapján a mért sűrűség kb. felel annak a kritikus értéknek, ami a tágulás megállításához szükséges. (ESO PR 24-00 - Kru)

A gyűrűk anyaga

David K. Lynch (Aerospace Corporation) és munkatársai a Szaturnusz gyűrűit vizsgálták. A 3 m-es Mauna Keán felállított infravörös teleszkóppal (IRTF) a 8-13 mikrométer közötti tartományban tanulmányozták a gyűrű spektrumát. Eredetileg a gyűrűk anyagában lévő kőzettörmelék mennyiségét próbálták megállapítani, azonban semmi ilyet nem találtak. Ha tehát a gyűrűk tartalmaznak is port, annak mennyisége maximum 1 milliomod része a jégnek. (Sky and Tel. 2001/1 - Kru)

Galaktikus filament

Michael J. West (University of Hawaii) és John P. Blakeslee (University of Durham) a Virgo galaxishalmaz tagjainak távolságát becsülte meg, a csillagvárosok felületi fényességeloszlása alapján. (Minél távolabb van egy galaxis, csillagainak képe annál jobban összeolvad, és annál egyenletesebb felületi fényesség eloszlást hoz létre.) Bár a módszer csak durva közelítésre alkalmas, néha igen hasznos lehet. Ez a helyzet, amikor egy nagy halmaz tagjainak térbeli helyzetét próbáljuk feltérképezni - a vöröseltolódás adatokat itt ugyanis erősen befolyásolja a tagok sajátmozgása. Közismert szerkezet a Virgoban az NGC 4660-tól az M84-ig tartó galaxis "lánc". Kiderült, hogy ez a KDK-ről NyÉNy felé haladó galaxis sor csak kisebb része egy nagyobb szerkezetnek. Egy hatalmas filamenthez tartoznak a csillagvárosok, amely tőlünk mutat a Virgo felé, és azon túl is folytatódik. Ha tehát a Virgo halmaz irányába tekintünk, egy csillagvárosokból álló filament belsejében, hosszirányban nézünk. A filament tengelye kb. 10-15 fokot zár be a látóirányunkkal A szerkezet áthalad a Lokális halmazon, a Virgo-halmazon és az Abell 1367-halmazon. Míg a fent említett, fényes galaxisokból álló rész kb. 20 millió fényév fosszú, az egész szerkezet legalább 200 millió fényév méretű. A Virgo szuperóriás elliptikus galaxisainak térbeli helyzete is közel párhuzamos ezzel a szerkezettel. (Sky and Tel. 2001/1 - Kru)

Közeli törpecsillag

Xavier Delfose (Observatoire de Grenoble) és Thierry Forveille (Canada-France-Hawaii Telescope) vezette nemzetközi csillagászcsoport bejelentése szerint minden eddiginél közelebbi törpecsillagra vagy barna törpére akadtak. A közeli infravörös kutatóprogram (DENIS) keretében figyeltek fel a rendkívül vörös égitestre. +16 magnitúdós, relatíve nagy fényessége alapján távoli vörös óriásnak, vagy közeli törpecsillagnak tartották az első pillanatban. A koordinátái alapján DENIS-PJ104814,7-395606,1 jelzésű objektum spektrumfelvétele döntötte el a kérdést. A Keck I teleszkóppal készült színképben a cézium elnyelési vonalának megléte és a lítium hiánya rámutatott, hogy az objektum tömege 60-90-szerese a Jupiterének. Az utólag előkeresett korábbi felvételeken 13 és 24 évvel ezelőtti pozícióját is sikerült meghatározni. Mozgási sebessége 1,5"/év, azaz távolsága kb. 13 fényév. Ennél közelebb csak 28 csillagot ismerünk. (Sky and Tel. 2000/11 - Kru)

Kisbolygó holdak

Ujabb kettős kisbolygókkal gyarapodtak a katalógusok. A 90 Antiope aszteroida két komponense hasonló fényességű, mindkettő kb. 80 km-es, és mintegy 170 km-re vannak egymástól. Keringési idejük 16,5 óra. Valószínűleg egy érintkező kettős rendszer, vagy egy nagyon elnyúlt kisbolygó volt még régebben, amely talán egy becsapódástól a kritikus tengelyforgási sebsség fölé gyorsult, és ketté szakadt.) Az elmúlt évek felfedezései rámutattak arra, amit az ütközéses modellek régen megjósoltak: sok kettős és holddal rendelkező kisbolygó van a Naprendszerben. Mindezek után nem szabad elfelejteni, hogy a Kuiper-öv belső, aktív részén is gyakoriak az ütközések - azaz a Kuiper-obejtumok jelentős része is kettős, illetve holddal rendelkező égitest. (Sky and Tel. 2000/12 - Kru)

Gamma hírek

Katharine Walker, Bradley R. Schaefer (Yale University) és Edward E. Fenimore (Los Alamos National Laboratory) húsz, a CGRO által rögzített, fényes gammavillanás első másodpercében előforduló fényváltozásokat tanulmányozta. A villanások kb. fele millimásodperces változásokat is mutatott, a rekorder 0,26 millimásodperces változás volt. Modelljük arra utal, hogy a sugárzást kibocsátó forrás max. 1200 km átmérőjű lehetett. David B. Cline és munkatársai az extrém rövid gammavillanásokat tanulmányozták. Véleményük szerint ezek más forrásokból származhatnak, mint a többi. A 0,1 másodperces és rövidebb villanások főként a Taurus, Ursa Maior égrész irányából jönnek, tehát eloszlásuk aszimmetrikus. Ez semmilyen ismert égitest típus térbeli eloszlásával nem egyeztethető össze. A kutatók jelenleg újabb adatokra várnak, hogy kiderüljön, azok is megerősítik-e az eddigi aszimmetrikus eloszlást. (Sky and Tel. 2000/12 - Kru)

1999. március 1-én egy z=2,04 vöröseltolódású gammafelvillanást sikerült megfigyelni. A GK300301C halványodását világszerte sok obszervatóriumban követték. A halványodás azonban váratlanul, átmenetileg fényesedésbe csapott át. Peter Garnavich (Notre Dame Observatory) és Abraham Loeb, Krzystof Stanek (Harvard-Smithsonian Centerm for Astrophysics) véleménye szerint a jelenség egyszerűen magyarázható egy gravitációs mikrolencse jelenéggel. Modellük alapján egy a látóirányba eső, félúton lévő kb. 0,5 naptömegű égitest válthatta ki a jelenséget.

A Nagy Magellánfelhő rádiósugárzása

Sungeun Kim (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) és Lister Staveley-Smith (Australia Telescope National Facility) nagy felbontóképességű felvételt készített a rádió és az infravörös tartományban a Nagy Magellánfelhőről. Míg a vizuális tartományban elnyúlt és közel szabálytalan megjelenésű a csillagváros, addig a fenti hullámhosszakon másként fest. A legfontosabb különbség, hogy itt közel gömb alakkal rendelkezik a Nagy Magellánfelhő, és gázanyagábanm hatalmas lyukak, üregek láthatók, amelyek átmérője néhány 100 fényév, és korábbi szupernóvarobbanások nyomait képviselik. (Sky and Tel. 2001/1 - Kru)

Csillagászati híreink a Magyar Csillagászati Egyesület (http://www.mcse.hu) anyagából származnak.
Forrás: Meteor, 2001/1



2001. január 23., kedd 15:38


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület