Újdonságok a Világegyetemről

"Kevés" a láthatatlan tömeg

A 8,2 m-es VLT ANTU teleszkóp segítségével egy nemzetközi csillagászcsoport mintegy 76 ezer galaxis alakját és térbeli orientációját térképezte fel. Az égbolton 50 egyenletesen elosztott területet fotóztak le kiváló éjszakákon, amikor a felbontóképesség 0,65 ívmásodperc vagy jobb volt. Aprólékos munkával határozták meg az objektumok alakját, és annak térbeli eloszlását. Kiderült, hogy látszó alakjukban orientációjában szabályosság ismerhető fel, néhány ívmásodperces léptékben. A csillagvárosok becsült alaktorzulásából a gravitációs lencse hatás mértékére, ebből pedig a láthatatlan tömeg mennyiségére, térbeli eloszlására lehet durván következtetni. A Világegyetemben lévő anyag sűrűségére készült statisztika alapján a mért sűrűség kb. felel annak a kritikus értéknek, ami a tágulás megállításához szükséges. (ESO PR 24-00 - Kru)

A gyűrűk anyaga

David K. Lynch (Aerospace Corporation) és munkatársai a Szaturnusz gyűrűit vizsgálták. A 3 m-es Mauna Keán felállított infravörös teleszkóppal (IRTF) a 8-13 mikrométer közötti tartományban tanulmányozták a gyűrű spektrumát. Eredetileg a gyűrűk anyagában lévő kőzettörmelék mennyiségét próbálták megállapítani, azonban semmi ilyet nem találtak. Ha tehát a gyűrűk tartalmaznak is port, annak mennyisége maximum 1 milliomod része a jégnek. (Sky and Tel. 2001/1 - Kru)

Galaktikus filament

Michael J. West (University of Hawaii) és John P. Blakeslee (University of Durham) a Virgo galaxishalmaz tagjainak távolságát becsülte meg, a csillagvárosok felületi fényességeloszlása alapján. (Minél távolabb van egy galaxis, csillagainak képe annál jobban összeolvad, és annál egyenletesebb felületi fényesség eloszlást hoz létre.) Bár a módszer csak durva közelítésre alkalmas, néha igen hasznos lehet. Ez a helyzet, amikor egy nagy halmaz tagjainak térbeli helyzetét próbáljuk feltérképezni - a vöröseltolódás adatokat itt ugyanis erősen befolyásolja a tagok sajátmozgása. Közismert szerkezet a Virgoban az NGC 4660-tól az M84-ig tartó galaxis "lánc". Kiderült, hogy ez a KDK-ről NyÉNy felé haladó galaxis sor csak kisebb része egy nagyobb szerkezetnek. Egy hatalmas filamenthez tartoznak a csillagvárosok, amely tőlünk mutat a Virgo felé, és azon túl is folytatódik. Ha tehát a Virgo halmaz irányába tekintünk, egy csillagvárosokból álló filament belsejében, hosszirányban nézünk. A filament tengelye kb. 10-15 fokot zár be a látóirányunkkal A szerkezet áthalad a Lokális halmazon, a Virgo-halmazon és az Abell 1367-halmazon. Míg a fent említett, fényes galaxisokból álló rész kb. 20 millió fényév fosszú, az egész szerkezet legalább 200 millió fényév méretű. A Virgo szuperóriás elliptikus galaxisainak térbeli helyzete is közel párhuzamos ezzel a szerkezettel. (Sky and Tel. 2001/1 - Kru)

Közeli törpecsillag

Xavier Delfose (Observatoire de Grenoble) és Thierry Forveille (Canada-France-Hawaii Telescope) vezette nemzetközi csillagászcsoport bejelentése szerint minden eddiginél közelebbi törpecsillagra vagy barna törpére akadtak. A közeli infravörös kutatóprogram (DENIS) keretében figyeltek fel a rendkívül vörös égitestre. +16 magnitúdós, relatíve nagy fényessége alapján távoli vörös óriásnak, vagy közeli törpecsillagnak tartották az első pillanatban. A koordinátái alapján DENIS-PJ104814,7-395606,1 jelzésű objektum spektrumfelvétele döntötte el a kérdést. A Keck I teleszkóppal készült színképben a cézium elnyelési vonalának megléte és a lítium hiánya rámutatott, hogy az objektum tömege 60-90-szerese a Jupiterének. Az utólag előkeresett korábbi felvételeken 13 és 24 évvel ezelőtti pozícióját is sikerült meghatározni. Mozgási sebessége 1,5"/év, azaz távolsága kb. 13 fényév. Ennél közelebb csak 28 csillagot ismerünk. (Sky and Tel. 2000/11 - Kru)

Kisbolygó holdak

Ujabb kettős kisbolygókkal gyarapodtak a katalógusok. A 90 Antiope aszteroida két komponense hasonló fényességű, mindkettő kb. 80 km-es, és mintegy 170 km-re vannak egymástól. Keringési idejük 16,5 óra. Valószínűleg egy érintkező kettős rendszer, vagy egy nagyon elnyúlt kisbolygó volt még régebben, amely talán egy becsapódástól a kritikus tengelyforgási sebsség fölé gyorsult, és ketté szakadt.) Az elmúlt évek felfedezései rámutattak arra, amit az ütközéses modellek régen megjósoltak: sok kettős és holddal rendelkező kisbolygó van a Naprendszerben. Mindezek után nem szabad elfelejteni, hogy a Kuiper-öv belső, aktív részén is gyakoriak az ütközések - azaz a Kuiper-obejtumok jelentős része is kettős, illetve holddal rendelkező égitest. (Sky and Tel. 2000/12 - Kru)

Gamma hírek

Katharine Walker, Bradley R. Schaefer (Yale University) és Edward E. Fenimore (Los Alamos National Laboratory) húsz, a CGRO által rögzített, fényes gammavillanás első másodpercében előforduló fényváltozásokat tanulmányozta. A villanások kb. fele millimásodperces változásokat is mutatott, a rekorder 0,26 millimásodperces változás volt. Modelljük arra utal, hogy a sugárzást kibocsátó forrás max. 1200 km átmérőjű lehetett. David B. Cline és munkatársai az extrém rövid gammavillanásokat tanulmányozták. Véleményük szerint ezek más forrásokból származhatnak, mint a többi. A 0,1 másodperces és rövidebb villanások főként a Taurus, Ursa Maior égrész irányából jönnek, tehát eloszlásuk aszimmetrikus. Ez semmilyen ismert égitest típus térbeli eloszlásával nem egyeztethető össze. A kutatók jelenleg újabb adatokra várnak, hogy kiderüljön, azok is megerősítik-e az eddigi aszimmetrikus eloszlást. (Sky and Tel. 2000/12 - Kru)

1999. március 1-én egy z=2,04 vöröseltolódású gammafelvillanást sikerült megfigyelni. A GK300301C halványodását világszerte sok obszervatóriumban követték. A halványodás azonban váratlanul, átmenetileg fényesedésbe csapott át. Peter Garnavich (Notre Dame Observatory) és Abraham Loeb, Krzystof Stanek (Harvard-Smithsonian Centerm for Astrophysics) véleménye szerint a jelenség egyszerűen magyarázható egy gravitációs mikrolencse jelenéggel. Modellük alapján egy a látóirányba eső, félúton lévő kb. 0,5 naptömegű égitest válthatta ki a jelenséget.

A Nagy Magellánfelhő rádiósugárzása

Sungeun Kim (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) és Lister Staveley-Smith (Australia Telescope National Facility) nagy felbontóképességű felvételt készített a rádió és az infravörös tartományban a Nagy Magellánfelhőről. Míg a vizuális tartományban elnyúlt és közel szabálytalan megjelenésű a csillagváros, addig a fenti hullámhosszakon másként fest. A legfontosabb különbség, hogy itt közel gömb alakkal rendelkezik a Nagy Magellánfelhő, és gázanyagábanm hatalmas lyukak, üregek láthatók, amelyek átmérője néhány 100 fényév, és korábbi szupernóvarobbanások nyomait képviselik. (Sky and Tel. 2001/1 - Kru)