|
A más szemével |
|
Az asztrofizika és a filozófia kulcskérdései
A múlt örökkévaló!Egy szinttel lejjebb tovább él
Az idealista filozófia legérdekesebb és egyben legnehezebben megemészhető tézise az abszolút értelemben vett tér és idő
fogalmával kapcsolatos. Pedig ezt a teozófusok zöme is támogatja. Eszerint:
nincs a valóságban időrendiség, se térbeliség, a világegyetemben egyszerre
történik minden, és ugyanez vonatkozik a „véges de határtalan" tér fogalmára is. Mindez azonban csak az Univerzumot megalkotó, majd teljesen átfogó,
ugyancsak „véges, de határtalan" Szellem számára van így. A humánus szellem,
ami az Alfa és Omega között mindent magába szívó, áthasonító és rendszerbe foglaló univerzális szellem mikroszkópikus töredéke csupán, nem tehet mást: tájékozódásának segítségéül saját maga, mesterségesen megalkotja a tér és idő fogalmát. Lakonikus rövidséggel: a tér és idő egy amolyan
„database"-féle, amibe a korlátolt és vaksin tébláboló emberiség felfekteti a
maga csip-csup ismereteit, hogy tájékozódni tudjon bennük...
Miért „véges", de „határtalan" a tér? Véges, mert le lehet bontani kisebb
egységekre, mint például a szoláris rendszerek, galaktikák, amiken belül, ha
a megfigyelő térbeli koordinátái ismeretesek (Einstein!) a rendszer minden
pontját be lehet mérni; ki lehet számítani az égitestek pályáját és keringési
idejét stb. Viszont határtalan, mert a milliárdokat számláló tejútrendszerek, csillagvárosok megszámlálhatatlan mennyiségben leledzenek,
azoknak egymáshoz való viszonyában egy levegővel töltődő ballonhoz hasonló
tágulás és egyre gyorsuló egymástól való távolodási folyamat zajlik, ami
az Univerzum kezdetére vonatkozó „Nagy Robbanás" elméletét szinkronban
tartja a vallások teremtésmondáival, tudományos alapot nyújtva nekik.
Végeredményben az emlékezet, a mikroszkopikus szilánknál is kisebb
darabkájú Univerzális Szellem, születésünk során ránk kiosztott részének
reménytelen, de makacsul ismétlődő kísérlete, hogy törpe mivoltában is
szülő anyját, a Nagy Egészet utánozza, és a múltat és jövőt, ami a jelenen
keresztül ugyancsak múlttá kopik, egyetlen élmény-egységbe vonja.
Persze, az Univerzális Szellem szétosztogatott kvótái nagyon különböznek
egymástól. Születnek Szent Ágostonok, Einsteinek, Newtonok , Konfuciusok és
Al Caponek, Dillingerek , Hitlerek; az utcák, tájak, sivatagok, no meg a
kibernetika és másfajta ismeretek jeltelen milliói. Születnek és meghalnak
abban a hiedelemben, hogy az, amit az Univerzumról megtudtak, az bennük,
sőt rajtuk keresztül változtatta meg az Egészet. Civilizációról beszélnek,
holott a leggyorsabb rakétahajtású versenyautó sem tesz mást, mint az első
öszvér vagy teve, amelyiknek a hátára felkapaszkodott az ősember, hogy nekivágjon a „discovery"-nek azzal, hogy az ismertet az addig ismeretlennel cserélje fel.
Ám döbbenjünk rá végre: mind az ismert régi, mind az ismeretlen új ott volt, az Univerzum tartozéka volt már időtlen idők óta. Annak számára, aki az
egyetemes létezés eredője és útnak indítója, nincs különbség a látszólagos
„fejlődés" egyes fázisai között, mert az egyes fázisok történései csak a
véges és korlátolt humán szellem számára lefutottak, valójában - az
einsteini relativitáselmélet szerint, amely figyelmeztet arra, hogy egy
objektum vagy jelenség érvényessége a megfigyelő tér és idő koordinátáitól függ - a múlt valahol állandóan ott lappang.
Mielőtt bárki megrémül, gondoljon arra, hogy a milliónyi fényévnyire lévő égitestek e pillanatban szemlélt vizuális üzenetei már a földi történelmi
idő sokszorosa óta megmásultak, sőt lehet, hogy maga az égitest sem létezik
többé. Az ilyen forrásokból érkező képek - ha megoldjuk egyszer technikailag
az átvitelüket - bolygónk jelenében egy másik világ múltját tükrözik. Tovább megyek: ez a jelen és múlt közötti másság félrevezetheti, sőt lehetetlenné teheti majd bizonyos esetekben a Világegyetem más pontjain
feltételezhető, magasabbrendű életek közötti kommunikációt! Vannak - igaz
kevesen - a tudományos világ képviselői között, akik tagadják egy Földhöz
hasonló, másik égitesten virágzó, magasabb rendű életforma létezését.
Lehet, hogy igazuk van! De az is lehet, hogy egy másik, fejlettebb létforma egy olyan égitesten van, amely fényévmilliók távolságában lebzsel
a Földtől! Ez azt jelenti, hogy földünkön a jelen „Ma" a másik égitesten
a történelem, sőt maga az élet megszületése előtti időket jelenti - és fordítva.
A múlt tehát örökkévaló, és ha üzeneteivel az einsteini tér- és időkoordinátáknak megfelelő helyről szemléli egy másik lény: az emberiség,
vagy akár egyes élőlények egész történetét mondhatja el egy idegen világnak.
Ajánlom: éljünk úgy, hogy majdan amazok ne csóválják a fejüket a
látottakon!...
- pagony -
2001. január 24., szerda 03:53
|
|
|
