Grafikai kiállítás a Műcsarnokban - soproni résztvevőkkel

Január 23-án grafikai kiállítás nyílt a Műcsarnokban Feketén fehéren címmel.
A kiállítás tulajdonképpen egy kísérlet. A számítógép - ma már művészek által is használt- lehetőségei közül a digitális reprodukálást és nagyítást használva, a szervezők arra keresték a választ, hogy a kiírás szerinti reprodukciós folyamat miként változtatja meg az egyedi rajzot objektíven és emocionális hatásában.
A kiállítás rendezésében a néhány vonallal alkotott műveket az egymást követő termekben való előrehaladás irányában egyre "sűrűbben rajzoltak" követik, míg a legvégén a fehér papírt leginkább eltüntető alkotások láthatók. Ebben a konceptuális elrendezésben szintén nagyítva jelenik meg az a folyamat, ahogyan a kevés vonással elkezdett grafikai művet a sűrűbbé váló vonalak, foltok alakítják, szervezik késszé.
A kiállításnak három soproni résztvevője is van: Magyar Mónika, Sulyok Gabriella és Szőcs Géza grafikusművészek.

A kiállításon szerzett tapasztalatokról Szőcs Géza grafikust kérdeztem.
- A kiírásbeli koncepció érdekes volt, és megosztottságot eredményezett a szakma részéről.
Voltak, akik azt szerették volna - és ennek a sajtóban is hangot adtak - ha a tárlat a grafikáról átfogó képet adó, teljes grafikai seregszemle, nem egy koncepciózus kiállítás lett volna.
Egyébként 2000-ben rengeteg grafikai kiállításon találkozhatott a szakma a közönséggel: Miskolcon a grafikai biennálén, Salgótarjánban a rajzbiennálén; aztán megrendezésre került a nemzetközi kisgrafika-tárlat a Vigadóban, pasztellbiennálé Esztergomban, a színes grafikai kiállítás Szekszárdon, elektrografika a Vigadóban. Tehát 2000-ben, aki ezt figyelemmel kísérte, kialakult egy pontos, országos grafikai körkép, a kiállításokról katalógusok jelentek meg.
A szervezők ezért, úgy gondolták, hogy mivel divat a nagy méretű számítógépes grafika, a print-tech, a bekért - 30×40-es méretű - egyedi munkákat a tizenkétszeresére kinagyítottan állítják ki. Az eredeti mű és a nagyítás által létrejött összehasonlításának lehetősége az alkotókat arra kényszerítette egyrészt, hogy fekete-fehérben gondolkozzanak, másrészt, vegyék figyelembe és számításba az átalakulás következményeit: ahogy a kis képből nagy kép lesz.
 

Magyar Mónika: Zárva (tus)

- Mindenki tudta, hogy a nagyítás által - egységesen - hozzányúlnak a munkájához. Ez mit feltételezett az alkotó részéről? Keret volt, vagy korlátként működött?
Szakmai kikötésnek is lehet mondani. Miért nem lehetnek ilyen szakmabeli kikötések? Mindig működtek ilyen szakmabeli kikötések. Ez egy szűrő volt, akárcsak a fekete-fehér kitétel.
Grafikáról lévén szó, ez esetben feltétel volt, hogy mindenki készítsen egy egyedi rajzot.
A kiírásbeli feltétel teljesítése nem feltétlenül korlátként működött, hiszen éppen ezáltal sok alkotó kilépett önmagából, olyan munkákkal szerepelt, amelyekkel eddig még nem próbálkozott.
Volt egy vérpezsdítő szerepe a kiírásnak, amely a sematikus gondolkozás ellen is irányult, kísérletezési lehetőséget adni a résztvevőknek: kipróbálni, hogy a kicsiben alkotott mű milyen nagyban. Ez szakmai tanulsága is volt a tárlatnak, hiszen többnyire az ilyen nagy méretben való megjelenést kevés alkotó engedheti meg magának.
 

Sulyok Gabriella: Esendő lény (grafit)

- Milyen volt a kiállítás színvonala, felfedezhető-e a művekben a kortárs grafikára általánosan jellemző irányvonal, vagy trend?
- A kiállítás színvonala jó, bár résztvevőként csak elfogult véleményt tudok erről mondani.
Nyilván, van, aki jól megoldotta a problémát és van, aki kevésbé.
A szervezők több, mint háromszáz munkából válogattak ki 153-at, bár a szakmának a távolmaradt része is emelhette volna a színvonalat.
A grafika alapja az egyedi rajz, a legszélsőségesebb formája a számítógépes grafika, ezeken belül a linómetszettől a rézkarcon keresztül mindenki megtalálja magának az ő egyéniségéhez, tehetségéhez, adottságaihoz legmegfelelőbbet.
A műfajokban van átjárhatóság, mindig a gondolatiság határozza meg az eszközt
A kiállítás arra is jó volt, hogy az alkotót  az anyaggal való közvetlen munkára kényszerítette. A művet kinagyítva, léptéket változtatva kiderült, hogy az igazán színvonalas alkotások esetében a gondolatiság közvetítése a méret változásából adódóan nem szenved hiányt.
A számítógépes grafikában a gépnek a beiktatása nem személyteleníti, nem von le az értékéből, mert egy munkának az értékét nem az határozza meg, hogy mivel készült, temperával, vagy ceruzával, vagy számítógéppel, hanem inkább a kép tartalma, a gondolatisága, a koncepció.
 

Szőcs Géza: In Memorian Epiktétosz No.2. (monotípia, tus)

A kiállítási katalógus előszavában Pataki Gábor szerint a megpróbáltatásokat vállaló művészek közül sokan professzionálisan alkalmazkodtak a kiírás szabta feltételekhez, olyan művekkel, amelyek ab ovo figyelembe vették a mértékváltás adta előnyöket. És voltak mások, akik (látszólag) nem törődtek a rajzuk további sorsával.
"... remélhetőleg ez utóbbiból jó néhány akad majd a kiállításon, az egyforma méret és a választott technikai eljárás mindent egyneműsítő hatalma pont a finom különbségeket fogja előhívni, láthatóvá téve az alkotói gondolkodás változatos működését, lehetővé téve, hogy az egyformaság sokszínűséget szüljön, hogy a rend értelmes rendetlenséggé váljon.Hogy is mondja Erdély Miklós? "A rendezetlenséggel szemben nincs más értelmes lépés, mint annak megismétlése."

A kiállítás február 18-ig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig, Budapesten, a Hősök terén a Műcsarnokban.

té